holnap már
nem fog fájni
a démoni szimfónia
utolsó tétele
holnap már
elfelejtem
hogy megdermedt benned
a gondolat
szavaimon átsiklottál
mint a jégen télvíz idején
holnap már
mélyre vésett álom lesz
az érzékeny poézis
zsarátnokká szelídül
az istenek tüze
holnap
te sem emlékszel már
milyen a szemem színe
holnap
By Vox_humana
11 hozzászólás
Szia Vox! Igen, így múlik el minden, a nagy szerelmek, ahogy írod, zsarátnokká szelídülnek. Mit lehet tenni? Semmit. Ez ilyen! Klassz vers, modern vers, én bírom. Nem is az a kérdés, modern-e vagy régimódi, a kérdés az, jó-e, vagy sem? Üdv: én
Szia Bödön!
Azt nem tudom, hogy jó, vagy nem jó a versem 🙂 Az érzés ami leíratta velem ezt a pár sort, nem volt jó.
Köszönöm, hogy jártál erre felém 🙂
Vox
Érdekes megközelítése a jovőnek. De a jelennek is. Komoly alkotás.
Szia Madár!
Amikor az ember a ma fájdalmából, a holnapba réved…
Köszönöm, hogy olvastál.
Vox
Nagyon szomorú, csalódást megíródott versnek érzem. Tökéletes átadás, hatásos képekkel való megjelenítés.
Köszönöm Edit 🙂
Nem volt felemelő pillanat, ez tény.
Köszönöm észrevételed, látogatásod.
Vox
Szomorú, fájdalommal teli, igaz verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép tavaszi napokat, kellemes ünnepeket kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
Én köszönöm, hogy olvastál Zsuzsa.
Szép, napfényes tavaszi napokat kívánok neked én is.
Vox
Szia Vox!
Nagyon megrázó ez a versed. A "holnap" szó általában pozitív gondolatokat eredményez, hiszen mindenki a holnaptól várja szerencséjét, az új világot, átalakulást, újrakezdést, megváltást. Nálad pont fordítva történik. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha "csigaház" effektusban lennék. Ahogy haladtam a sorokon, egyre inkább húzódtál vissza, én veled tartottam. Szomorú, lemondó vers, fájdalmas tisztulás. Köszönöm, hogy olvashattam! (Azért írhatnál valami vidámabbat is. Mondjuk… jó kis szatírát.) 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagy szégyen, hogy, másfél éve nem válaszoltam, pedig voltam itt közben… (egy-egy alkalommal)
Nem mindig pozitív a holnap… (néha érezzük a fájdalmas holnapokat, ma is)
A szatíra félbemaradt… majd egyszer befejezem.
Köszönöm, hogy mindig olvasol, ha idetévedek egy-egy versemmel.
Vox
Kedves Vox!
“holnap
te sem emlékszel már
milyen a szemem színe”
Bizony hűtlenek vagyunk, hányszor ígérünk, fogadkozunk, vagy akár esküszünk és mi lesz belőle? Kevesen vannak, akik képesek hűek lenni akár önmagukhoz is.
Szeretettel: Rita