2024. december 24., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    prózavers

    Holnap új napra ébredünk …

    hovaBy 22 hozzászólás1304 megtekintés

    Ma is vártalak, de hiába. Rég elmentél abba a "másik világba", hol örökké nyílik a szeretet virága. Nem szeretem ezt a napot, de emékezetembe tolakszik aki már nincs, aki számomra most is a legnagyobb kincs, – volt. Édesanyám… .Szerettem aki voltál. Ott ültél mellettem a padon, mikor egyedül voltam nagyon. Mikor ajándékot adtál nekem, azt a pillanatot is szeretem. Mikor kicsi voltam mesét mondtál, hitted a mesét, s ettől Te is boldog voltál. Szeretek emlkékezni a szavaidra, szelíd tekintetedre, a mosolyodra. Kezed meledére, ölelésedre, – közben mindig könny szökött a szemedbe. Szeretem nézni a kertet ahol veled kézenfogva mentem. Együtt szedtük le a legszebb virágot, benne láttuk az egész világot. Keresztet rajzoltál késsel a kenyérre, közben imát mormoltál a szád szegletébe. Sok év múlt el azóta. Most emlékvirágokat rakok csokorba. A Nap bágyadt sugarakat bocsát a földre, – ide is, a sírhalmokra, a temetőbe. Engem is vígasztalni próbál a napsugár … , fejfádra szállt közben egy kismadár. Gyertyákon mint a könny, csordul a viasz. Ólomlábakon jár most a vigasz… .Holnap egy új napra ébredünk, – Istenem, csak Te maradj mindig velünk.

    Share.

    22 hozzászólás

    1. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Vali! 🙂
      A menekülési útvonal hozzád vezet, csak írj sokat! 🙂
      Minden műved olyan, mint egy lágy simogatás. Nekem erre van szükségem, tehát eljöttem ide. Szeretem egyszerű őszinteséged, mert ritka kincs! Lesöpri a homlokomról a gondokat, még ha kis időre is, de új erővel tölt. 🙂
      Jó volt itt megint! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    5. Selanne on

      Drága Valikám!

      Azt gondolom, ki kell hogy jöjjenek belőlünk ezek a gondolatok, hiszen mindannyian hasonlóan érzünk.Megállni egy picit lassabbra venni lépteinket méltón emlékezni. Biztosan hömpölyögtek a szava sorban, és ez a szépség lett belőle. Gratulálok!

      Szeretettel:Marietta

    6. hova on

      Kedves Kankalin!
      Boldogsággal töltenek el szavaid.Hozzám jársz megnyugodni, erőt meríteni a mindennapjaidhoz. Ezt már több alkalommal írtad. Ha nem ilyen egyszerű lélek lennék mint amilyen vagyok, most öntelt módon kihúznám magam. E helyett én kissé összegörnyedek és annyit mondok: – átvenni nem tudom a terhet, de segíteni cipelni, azt igen. Ha másként nem, hát ilyen módon. Egyszerzü szavakba öntött versekkel. Mindíg szivesen látott vendég vagy nálam.
      Szeretettel ölellek:Vali

    10. hova on

      Drága Mariettám!
      Tudom, hogy Te is és sok-sok ember ezeken a napokon emlékezett az eltávozott szeretteire. Én is ezt tettem. Prózavers lett a gondolataimól. Valóban csak úgy kiömlöttek a szavak. Ezért történt meg az, hogy hibás az írásom. A nyolcadik sorban a múltidejű " szökött" helyett szökik a helyes szó. Később majd javítani fogom. Eza versem is, és általában minden írásom egyszerű, mint én magam. Mindenkihez szóló.Ha csak kicsit is, de szeretném megérinteni minden ember lelkét. Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
      Szeretettel ölellek:Vali

    15. hova on

      Kedves Eszike, Panka, Fél-X és Lyza!
      Köazönöm azépwn,hogí olvastátok írásomat. A téma sajnos kikerülhetetlen ezekben a napokban.Én már csak ilyen vagyok, érzékeny, melankólikus hangulat előbb hatalmába kerír mint a nevetés.Pedig tudom,hogy az életünk játék, és hogyan játszukk el az rajtunk múlik.Igyekszem, talán még nem késő, – szeretnék "idám bohóc"lenni.Panka, az együttérzésedet köszönöm. Lyzám, a hibákat kérlek nézd el, az egyik valóban gépelési hiba.A másik a szóismétlés, – hát nem tudom.Abban nem vagyok biztos,hogy "Mikor gyermekkoromban mesét " stb, írtam volna az mutatta volna igazán amit kiírtam magambol.A minden csak volt , elmúlt, erről szól az egész, mert már nincs, csak az emlék. Azért köszönöm a figyelmességedet, igyekszem én is figyelni máskor.
      szeretettel üdv:Vali

    16. hova on

      Kedves Esztike, Panka , a-Léb és Lyza!
      Köszönöm a látogatást, jól esett az elismerő szó, az együttérzés. Sajnos ezekben a napokban számomra kikerülhetetlen volt, hogy a témában ne publikáljak. Ez is egy módja a bánat oldásának. Lyzám a melegére szó elütési hiba valóban, a "voltál" szó ismétlése talán olvasó szemmel jogos észrevétel. Én viszont annyira azt éreztem, hogy minden csak volt, elmúlt, már csak emlék. Ezért nem a "mikor gyermekkoromban mesét" , stb. került a szövegbe. Egyébként jogos a kritika. Máskor , más esetben figyelni fogok rá. Köszönöm a figyelmességedet.
      Szeretettel üdv:Vali

    18. Finta Kata on

      Kedves Valika!
      Gyönyörű megemlékezés, amit írtál. Versed a prózaversek mintája lehetne, mivel prázai kinézete ellenére, csodálatosan szépen ríemlnek a mondataid. Ilyen szépen – ahogyan kifejezedmagad – kevesen tudják átadni a gondolataidat. Gyakran rossz a gépünk, ezért mostanában kevesebbet tudok itt tölteni Veletek, pedig nagyon szeretek köztetk lenni, s olvasni a csodás verseket.
      Szeretettel: Kata

    20. hova on

      Drága Katám!
      Nehéz napok voltak azok amikor az írásom "papírra" került. Az emlékezés annyi mindent felszínre hoz, hogy a lélek elnehezül. Legszívesebben behuzódna egy csigaházba, de nem teheti. Nekünk tollforgatóknak megadatott, hogy ilyen mnódon könnyítünk magunkon. Kiírjuk magunkból az érzéseket. Együttérzek veled a géphiba miatt. Én is szeretek olvasgatni. Sokszor se hozzászólás, se egyéb jel, hogy itt vagyok, csak olvasgatok. Újakat, régieket. Én is szeretem a Napvilágot, így mindenestőll ahogy van. Az elismerő szép szavaiddal boldoggá teszel, köszönöm szépen.
      Szeretettel ölellek:Vali

    22. hova on

      Kedves Margó!
      Köszönöm értékelő hozzászólásodat. Tudod azokban a napokban átjárta lelkemet az emlékezés és nem tehettem mást. Ki írtam magamból és könnyebb lett kicsit. Az írás vége ezt érzékelteti is. Jött az új nap.
      Neked szép napokat kívánok szeretettel:Vali

    Leave A Reply