Holtak harca

Dermesztő,sötéten gomolygó éjjelen,
Mikor a Hold is elbújik felhők közé
S kutyák vicsorognak,ugatnak rémesen
Vagy húzódnak vackukba zárt kapuk mögé,
Érezve lelkükben közelgő háborút,
Természetfeletti összecsapásokat,
Kiapaszthatatlan nagyságú bút,borút,
Gonoszságba burkolt ármánykodásokat;
Ily éjen hitetlen,bősz zsarnokok kelnek,
S világ folyásából jogot követelnek.

Nem félnek varázslatot és bűvöletet,
Zsoldosai árnyékruhás Gonosz Úrnak,
Szörnyű félelmünkből erőt merítenek,
Emberszívbe gyülölet-szilánkot fúrnak.
Kihasználva gyönge,gyáva jellemeket,
Vagy megnyugtatva bűnös,vétkes lelkeket
Gyűjtenek össze rabszolga-szellemeket,
Örökös fogságba taszítva ezeket.
Uralkodni,parancsolgatni kívánnak,
Balszerencséjére sanyarú világnak.

Időhatárán egymást váltó napoknak,
Ujjongva gyűlnek össze rémisztő lények,
Szürke,temetői mészkő sírlapokban,
Hol oszló,bűzös holttestek enyésznek,
Libegnek áttetsző szellemi alakban,
Fekete körvonalak éle tébolyul,
Ritkán megnyert csatáik által néhanap,
A földön élők törvénykönyve felborul.
Halál,borzalom,kínok,ijesztő hűség,
E bűn hajcsároknak gyilkos gyönyörűség.

De nincs minek ellentéte nen létezne,
Mitől minden fogalom ne függne folyton,
Szegény-gazdag,rútság-szépség,bolond-eszes,
Boldogok szívében leülepsző gondok.
Ragyogó rés nyílt viharos felhők között
S feltűnt tündöklő égi-lépcső korlátja,
Örző-védő halotti sereg özönlött,
Világi érzések egyensúly oltárja.
Földi életben jóságos,szelíd lelkek
Voltak,kik most Öröm-fohászt énekelnek.

Összecsapott föld alatti s fölötti lét,
Hatalomért küzd a Jóság és Gonoszság.
Hűs levegővel elküldött átkok,igék,
Harmóniával keveredő álnokság.
Ez a mi titkos örökségünk Emberek!
Esős éjszakákon távolról ez dörög,
S ha betelt óránk,íme a szent kegyelem
Melyért haldokló lelkünk buzgón könyörög.
Üreges szemű vagy fehérleples holtak?
Rajtunk áll a dolog!Kezünkben a holnap!