Puha földes úton, lassan lépkedek,
Hullnak az útra elsárgult levelek.
Reccsen a száraz ág, hangosan törik,
Szemembe megint, egy könnycsepp szökik.
A holtak országában járok
Különös csend van; és én csak várok!
Lassan feleszmélek, a múlt halványan dereng,
Megkopott fejfára esik tekintetem.
Itt nyugszik Ő; kit sosem feledek,
Melegség járja át, fagyos testemet.
Több éve már, mégis fáj nagyon!
Mikor rá gondolok, arcomon könny csorog.
Ő volt nekem a minden! A mamám!
Most is hallom belül, hívogató szavát!
Emléke átölel; Nagyon szerettem!
Fejfáját simítva, sírok csendesen.
Nem ment végleg el, itt van most is velem!
Érzem, hogy simogat, lágyan átölel.
Gyertyát gyújtok most, halk imát mondok,
Hiszek egy Istenben! Tudom; Te is hallod!
5 hozzászólás
Kedves Anikó!
A szép emlékezést én is átéreztem.Köszönöm.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Valika… Köszönöm hogy nálam jártál.. és hát tudod. mint mindnekinek, nekem is megvannak a magam kicsi és nagy bánatai… amik sosem múlnak, éstán nem is akarom?
szeretettel ölellek Anikó
Kedves An ikó!
Édesanyádról nagyon szívhezszólóan emlékezel meg. A versed olvasva én is ott voltam veled.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Minden évben viszatér… és újra nagyon fáj..
Hisz ő volt nekem a mamám….
Köszönöm hogy itt jártál nálam
Szeretettel ölellek
Anikó
Kétféleképp is feldolgoztam,, nekem mindkettő tetszik
Sok szeretettel tőlem nektek
http://www.videoplayer.hu/videos/play/428007
Picit másképp is…
http://www.youtube.com/watch?v=2e4fqm7meTI