Lel
napjaimat szépen rendezgetem,
utam utánam majd felégetem
mert lassan utolér a végzetem.
Az életet még nagyon szeretem
adósságát mind visszafizetem,
az életet újra nem kezdhetem
keresztem csak egyedül vihetem.
Megszűnt minden előítéletem
ma nektek azt itt megköszönhetem,
hogy veletek néha egy-egy ötletem
míg élek, azt el nem felejthetem.
Most ez a pillanatnyi helyzetem
nem korlátozza a képzeletem,
a reményt, azt még ma el nem vetem
de egy nap, hideg lesz ez a tetem.
2 hozzászólás
Szia Tóni!
a leltározással sajnos olykor együtt jár a fiókos gondolkodás, ami korlátoz, főleg a rímekben.
Ha esetleg megpróbálnál verset írni a kupiról, talán kreatívabb, izgalmasabb lenne rímképletben, és kevesebb lenne a ragrím is.
Üdv: Cal
Kedves Cagliostro!
Úgy látszik nem vetted észre. az egész vers a sorok utolsó négy betűjére alapul. Lehet, hogy írnák a "kupiról" is egy verset, ha tudnám, vagy érteném a szó jelentését. De mivel e szavat most halom először, így eddig nem tettem meg.
Köszönöm a véleménynyilvánitásodat, és
üdv Tóni