Ó, pesti utcák, fogtok-e sírni
utánam
szüntelenül
mint én mikor ülve magányban,
nagy, hűvös házam
ablakán át csak
nézem a népet s keresem bennük
a régi barátot, ki ismer és ért
hosszú idő lesz
míg belenyugszom
Ágit s Katát adtam
Anne-Sophie-kért.
Honvágy
By corinne
6 hozzászólás
Remek ritmusa van ennek a pár sornak, s még szomorkás hangulata ellenére is élvezettel olvastam:)
Üdv: Klári
Egyezek Klára hsz-val!
Gratulálok:sailor
Ha az „utánam” után látnék egy nyamvadt kérdőjelet, akkor nem rágódnék a „Szüntelenül” kezdőbetűjének szokatlan méretén. És persze, ha egy vesszőcske oda hullott volna a „mint” elé, valamint az „ért” mögé egy pontocska, mindjárt kevesebb rejtéllyel kéne megküzdenem. 🙂
Persze az nem maradt így sem rejtve, (a prózádat is olvasva) hogy egy kétségbevonhatatlan tehetség érkezett közénk.
Gratulálok. a
Ebben a versben nagyon jól kifejezted a honvágy érzését.A tehetséges ember mindenhol föltalálja magát. Kívánom, hogy te is találd meg a helyed minél előbb.
Szeretettel: Ágnes
Köszönöm a kedves, biztató szavaitokat! 🙂
Kedves Antonius, az a bizonyos sz betű véletlenül maradt nagy, rögvest javítom.
“hosszú idő lesz
míg belenyugszom
Ágit s Katát adtam
Anne-Sophie-kért.”
Bízom abban, hogy megérte és aki ilyen kedves és elfogadó, mint Te vagy, az mindenhol barátokra találhat.
Szeretettel: Rita 🙂