2025. április 21., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    emlékezés

    Hópiheálom

    Horák Andrea KankalinBy 36 hozzászólás2156 megtekintés

    (A Világ Közepére)

    Távoli ormokon, délceg bércen
    fenyvesek sírnak, fütyül a szél,
    belepi a fákat jégcsapdunna,
    reszket az erdő, támad a tél.

    Roppan a hó suta léptek súlyán,
    a tölgyfalevél sem zizzen már,
    szunnyad a smaragd, pilled a mélyzöld,
    némán didereg az álomtáj.

    Hópihe rebben tejszínű égen,
    lopva telepedik arcomra –
    kéjtüzet oltva, sajdul a lélek,
    s az emlékfüzérek gyöngysora.

    Gyerekhad éled, csusszan a jégen,
    szánkó siklik a patak felé,
    kurjongat ifjú, pirul a lányka,
    megbabonáz a csillagos éj.

    Kristálycsengettyű zengi a hajnalt,
    de Holle Anyónál szétrebben,
    ébred az erdő víg kacagástól,
    s a hópiheálom elröppen.

    Share.

    36 hozzászólás

      • Horák Andrea Kankalin on

        Köszönöm, kedves Colhicum, örülök, hogy tetszett. Mostanában gyakran előfordul velem, hogy honvágyam van, kívánkozom arra a tájra, mely e versemet is ihlette. Sajnos nincs közel, ritkábban tudok oda eljutni, mint szeretném. Marad az írás, ami nem mellékes, mert megnyugtat.
        Üdv: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Kedves Rumcájsz!
        Szeresd is a telet, mert gyönyörű! Nézz ki az ablakon! Hatalmas csoda! Magam sem gondoltam, hogy ilyen hamar valósággá válik mindaz, amit pár napja még álomként éltem át. (Azért jó, hogy téli szünet van!!! 🙂 )
        A Világ Közepén hatalmasabb hó van!!! Tegnap érdeklődtem a családomtól, közben próbáltam érezni az ottani levegő illatát.
        Nemsokára kimegyek itt a pusztán lapátolni, s csak ez jár majd a fejemben. Mindjárt jobban megy a munka! Azért szeretnék most Holle anyónál lenni, üldögélni egy kis forralt bor mellett a barátaimmal, nézni a hófedte csúcsokat, ahol "ristály-csengettyű zeng"! 🙂
        Köszi a hsz-t!
        Üdv: Kankalin

    7. Névtelen on

      Kedves Kankalin!
      Még ma sem tudom, ez egy áldás vagy egy büntetés. Hihetettlen, a sikság gyermekei, hogy elvannak bűvőlve az ormoktol. Én mint, báckai tiszaparti gyerek, mindig azt kérdeztem, miért nincsennek itt is hegyek. Tálen, amikor leesett a hó, az egyedüli lehetőség a szánnal lecsuszni, a Tiszapartjárol volt. A nagy probléma azonban az volt, a Tisza vagy nem volt befagyva, vagy a jég nem volt eléggé erős. A második eset volt a rosszabb. Nem egyszer csúromvizes nadrágban mentem haza, a szerencse csak az volt, hogy csak 100 méterre laktunk a Tiszátol. Ma, az akkor kivánt hegyek, mint börtönfalak, szoritanak össze. Hiányzik a sikság, a messziröl látható falú tornya. A versed szépségén azonban ez nem csorbit, sőt, annak köszönhetem a szép emlékeket. És neked. Köszönöm.
      üdv Tóni

      • Horák Andrea Kankalin on

        Kedves Toni!
        Én nem a síkság gyermeke vagyok, hanem a hegyeké. Ezért is volt oly nehéz elszakadnom onnan, mostanában pedig sűrűbben visszavágyom, mint egyébként. Azért abban biztos vagyok, hogy minden tájnak megvan a maga varázsa. Kinek ez, kinek az.
        Annak nagyon örülök, hogy tetszett a versem. Köszönöm, hogy elolvastad!
        Üdv: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Jégmadár!
        A honvágy hozta elő belőlem ezeket a gondolatokat. Ha sikerül, nemsokára megyek a Világ Közepére. Talán visszajön az életkedvem is, ha meglátom a kedvenc helyem. Igaz, a kankalin még nem nyílik, de vágyom már a tölgyesekre, az erdő illatára, a madárcsicsergésre, a kristály-csengettyűre, és arra a csendre, ami léleknyugtató.
        Megnézem, hogyan ébred az erdő. Talán ébredek én is.
        Köszi, hogy megint benéztél hozzám, megtisztelő.
        Szeretettel: Kankalin

    19. Futóinda on

      Kedves hazavágyó Kankalin!

      Bennem az erdész szeme nemcsak azt látja amit a táj szépsége vetít szemembe, hanem látja az apró sok-sok összetevőket is, amelyek aztán az egészet alkotják meg.

      " …Emlék-füzérek gyöngysora". Szépsége miatt emeltem ki, sőt ez a dereka ennek a versednek, ez tart mindent, és benne bővizű források bujkálnak, de ezt nem is kell mondanom.

      Kívánom, hogy mihamarabb pihenj meg a Világ közepének ölén s hogy további szép versekkel jelöld meg ott léted pillanatát.

      Szeretettel, Inda.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Inda!
        Az a helyzet, hogy a világ forog. Lehet, hogy a világ közepe mégis ott van, ahol most élek. Földrajzilag eddig is, de történtek dolgok, amelyek azt jelzik, hogy talán más szempontból is. 🙂 Tehát most épp a világ özepén élvezem az életet, sosem gondoltam volna. 🙂
        Köszi, hogy foglalkozol a verseimmel! Igazán megtisztelő! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂
        Ez a vers maga a katasztrófa, de nem fogom levenni, ezáltal példát statuálok Neked. 🙂 Átnéztem, csomó fenntartásom van, mert bizony az alkotó egyáltalán nem volt tisztában a verstan rejtelmeivel, a rímekkel és a ritmusokkal. Na jóóóó, a zenekarban való élvezkedés sokat adott, de amúgy csapnivaló. Ma másként írnám ugyanezt.
        Egyébként pedig örülök annak, hogy tetszett. 🙂
        Köszönöm. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂
        A tartalmát valóban úgy próbáltam közvetíteni, amiként nekem maradandó gyönyörűséget okoz az említett táj gondolata és sóhaja is. Azóta többször átírtam, de csak kicsinykét, mert a lényeg az mindig lényeg marad. 🙂
        Soha nem dobok ki verset, mert egy új alkotás mindig az adott lelkiállapotomtól függ, később már nem lenne hiteles.
        Amikor ez a "Hópihe-álom" született, még nem tudtam, hogy néhány hét múlva ebből bizony évekig tartó "Téli varázslat" lesz, aztán még mindenféle csoda. 🙂
        Jó volt ide visszajönnöm, mert ez a vers még az előtt született, hogy a Világ Közepén elkezdtem nyiladozni.
        Bocsi, hogy csak most vettem észre jelenléted, talán van jelentősége.
        Köszönöm, hogy nálam jártál. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply