Libabőr portyázik hátamon,
fogaim vacognak,
pára csillog az ablakon,
mögötte egy sötét alak,
hátamon a hideg végig szalad,
hangos sikoly hallatszik,
s az alak eltűnik,
vérfolyam vár az ablak előtt,
s csak reméltem nem találom meg a nőt,
belőlem nem faragsz hőst.
Vértengert követve merev test előttem,
s csak sötétség mögöttem,
Halk zaj hallatszik,
majd az alak újra előjő,
s tudtam rám se vár már jövő!
Ez az igazi horror,
hol csak úgy vacog a fogsor.
2 hozzászólás
Valódi rémálom 😛 Horrorra akadtam 🙂
köszi szépen a véleményed, ez úgy pattant ki a fejemből, hogy nagyon unatkoztam, nem tudtam miről, írjak, gondoltam a horror jó téma, és hát így megfogant a versem…