minden méterre ástam egyet,
nagyon köves nálunk a talaj,
azért mégis kiástam négyet.
„Mit akarsz eltemetni Tóni?”
hallom a szomszéd vicces hangját,
„Nem temetni akarok, ember, –
ültetni akarok, gyümölcsfát!”
„Ebben a korban mi barátom, –
már nem ültetünk gyümölcs fákat!”
– mondja a szomszédom nevetve
majd mosolyogva tovább vágtat.
Két liter tejjel hazafelé
ismét megáll ott kinn mellettem:
„Megért e a meggy a körtefán?” –
„Már rég meg is ettem!” – feleltem.
„De most komolyan kedves Tóni,
mit remélsz ezektől a fáktól?
Hetvenhárom évesen neked
semmi hasznod e gyümölcsfákból.”
Unokámért teszem én mindezt
mire felnő, fák is nagyok lesznek,
és ha meg is halok, eljön az
apjával friss 's gyümölcsöt esznek.
„Hans, a különbség kettőnk között,
neked már tíz van, nekem csak egy,
kertedben fa sincs, csak sok paréj
's ez neked: „Egy természetes kert!”
Pár napot, hallgatni fog szépen
's addig ő, meg sem lát majd engem
nem tettszett az őszinteségem
nálam, már régen nem véletlen.
Neki még, csak az a reménye
és hiszi, hogy teljesedni fog:
Hogy egyszer majd annyi éves lesz,
mint amennyinek ő kinéz most.
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Kemény leszek, de talán nem orrolsz meg rám, ha már az őszinteséget , mint versedben is említed, nagyra tartod.
Nos, azt látom, hogy igyekszel klasszikus vers formában megfogalmazni egy régi bölcsességet, miszerint az idős ember már nem magának ültet gyümölcsfát, hiszen talán ő már nem élvezheti a termését. Ez világosan látszik írásodban. De számomra majdhogynem prózának tűnik az egész. A téma is inkább prózai, de ha már versbe foglaljuk, megérdemelne egy csinosabb ruházatot. Itt a líraiságra és a rímkészletre gondolok.
Remélem, nem veszed zokon, de ez a véleményem.
Fordításaid és haikuid mentén szerintem Te ennél többre vagy képes!
Barátsággal: dodesz
Kedves Dodesz!
Semmi probléma, sőt bebizonyosodott, hogy ha az ember mérges, akkor addig ameddig a mérge tart, ne csináljon semmit. A szomszédom mindig akarja mutatni, hogy ő egy „Eidgenosse”, (született svájci) én meg csak egy „papírsvájci” (akinek fizetni kellett az állampolgárságáért) vagyok. Délután ahogy bejöttem kiírtam magamból a mérgemet, és ha irodalmilag nem is egy remekmű, de lelkileg segített.
Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Örülök, hogy nem vetted zokon nyerseségemet. 🙂 Tudod, tulajdonképpen nem rossz ez a vers, személyes indíttatású, s nekem Petőfit juttatta eszembe:
"Átkozott a bütykös fütykös somnyele,
mellyel engem oly pogányul csépele."
Ez is ugyebár gyümölcsfás, személyes indíttatású, de lírailag és verstanilag kifogástalan.
Az meg, hogy nem is magyar nyelvű közegben élsz, s verseiddel mégis ápolod a nyelvet, csak dicséretedre válik.
Baráti tisztelettel: dodesz
S nemcsak, hogy ápolod a nyelvet, hanem remek fordításaiddal még többletet is nyújtasz olvasóidnak!
Kedves dodesz!
Sajnos, nem vagyok én tanault, egy diplomás ember, egyetlenegy diplomátr kaptam az életemben, 1961-ben, amikor a szobafestői és mázoló szakmát, mint szakképzett segéd befejeztem. Több mint negyven évig a magyar nyelvet is csak "házilag" használtam, nem az irodalmi magyart, hanem azt a valódi, Csoóri Sándor által leírt, bácskai magyart. Hét évvel ezelőtt, egy drasztikussan rossz Magyar nyelvvel kezdtem el írni, és amit eddig elértem, a Napvilág egyes tagjainak köszönhetem,
Sajnos a fotdításaim sem felelnek meg a fordítási Kánon törvényeinek, ezér is ismételten leírom, én inkább "Hűfordító" vagyok, mint "Műfordító"
Köszönöm a "beszélgetést " veled, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én köszönöm a beszélgetést. Tulajdonképpen én sem sokkal előbb kezdtem, 9-10 évvel ezelőtt még egy sort sem írtam le, ami rímelt volna egy másikkal! 🙂
Fejlődni pedig amíg élünk, lehet. Határ a csillagos ég! 🙂
Üdv.: dodesz