Az életed mérkőzését játszod,
Ez alkalommal nem szabad hibáznod:
Ha gólt szerzel, s győzni fog a csapat,
Az első osztályban biztos bennmarad!
Ellenben, ha iksz, vagy netán kikaptok,
Karriered eggyel lejjebb kell folytatnod!
A többi következményről már nem is beszélek,
Igen sokatmondóak a külső körülmények!
Roppant egyszerű a kegyetlen tényállás:
Vagy nyeritek a játszmát, vagy tömegmészárlás!
A lelátókon több száz feldühödött drukker,
Kezükben már ott lóg a halálosztó stukker,
S mikor nem figyelsz oda, csőre töltenek,
Mintha alig várnák, hogy főbe lőjenek!
Ha botlani merészelsz, s nem vagy labdabűvész,
Fenyegetésül fölzúg egy motoros fűrész!
Itt nincs pihenés, mert akik megállnak,
Lábuknál máris durran a petárda,
S titokban a sorsnak azért adsz hálát,
Hogy még nem hasított szét egy kézigránát!
Készenlétben az öreg húsklopfolók,
Evvel csapják agyon a bús naplopót!
Nem elég hallgatnod a káromlók szövegét,
Úgy is kell táncolnod, ahogy száll a lövedék,
Bár sajnos még nem járhatsz örömteli csárdást,
Hisz egyelőre gól nélküli döntetlen az állás!
Ám ekkor hirtelen görcsbe rándul mindnyájatok gyomra:
A játékvezető rámutat a tizenegyes pontra!
Most rajtad a sor, s világos a képlet:
Értékesíted, vagy halálos ítélet!
Elhelyezed szépen a fölső pipába,
S ezáltal másokkal nem kerülsz vitába,
De jaj, mikor ilyen hatalmas a tét,
Az ember legtöbbször akaratlan vét!
"Ez az utolsó esély!"- a kispadról feléd ordibálnak,
Ám a mozdulataid többé már nem koordináltak,
S a földre vetődve hívod az anyukád,
Telibe találtad a magas kapufát!
Ami ezek után történt, senkinek sem tetszett,
A bíró megunta a hajszát, s lefújta a meccset!
Nem voltatok derék, jó gyerekek,
Így csak késpengét kaptok, nem Sport szeletet!
Ma fura mód nem jönnek autogramért a lányok,
Helyettük szadista szurkolók fogják be a szátok!
Íme a bizonyíték, ők nem tréfálkoztak:
Most minden játékost tüstént lemészárolnak!
Viszont ne fogd fel oly tragikusan a dolgot,
Elvégre nemcsak neked vágják el a torkod!
Az eredmény bár maradt nulla-nulla,
A pályán ott ragadt háromszáz hulla!
4 hozzászólás
Nos, remek, amit írtál, mert nagyon megközelíted az igazságot, s azért tetszik a műved, mivel viccesen művelted! Ugyanis én sohasem tudom nézni a meccseket, ne is kérdezd miért, amiért ezt a verset költötted!
Kedves Tamás, nagyon jópofán írtad meg az egészet. Így már élvezni lehet egy meccset!
Üdvözöllek: Kata
Szia Jerrynostro!
Én most – Katától eltérően – behatóbban szeretném nézni a dolgokat, összehasonlítva a trilógia előző részével. (Tudom, hogy az másról szólt, de) ez most attól elmarad. Ez hétköznapi – mármint annak, aki rendszeresen nézi a híradót, és gyakran lát ilyeneket…
A téma maga jó, de úgy érzem, túl hétköznapian ragadtad meg. Az átélés benne van, a verset még a megfogalmazással lehetett volna feljavítani…
(Bocs, ha nem erre számítottál, de erre való a kritika: megmondani az erényeket és a hibákat.)
Üdv: Faddi Tamás
Kedves Kata!
Arról van szó, hogy torzképet állítotttam a valóságról, mert elég sok szurkoló nem a játék öröme miatt megy ki a pályára, hanem hogy az erőszakos hajlamait ott élhesse ki.
Így teljesen elvész a játék szelleme, és a futballpályán is legtöbbször az üzletről és a győzelmi kényszerről szólnak a dolgok.
Sajnos nem rugaszkodtam el a valóságtól, de a trilógia lezárása után búcsút veszek a horror műfajától, mert nem ez az én világom.
A humorral oldani próbáltam a sötét hangulatot, örültem, hogy tudtam néhány kellemes percet szerezni neked.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Képzeld ugyanez a kritika fordult meg az én fejemben is.
Szerintem is elmarad az első rész színvonalától, de ez ízlés kérdése.
Majd a harmadik résszel kompenzállak egy kicsit, remélem.
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy úgy gondolod: első az őszinteség!
Tamás