Csillog a szűk ruha testén, égeti színpadi fény
Ostoba dallamokat kántálna a zsűri előtt
Bal szeme csábosan izzik, jobb szeme könnyezik épp
Verte az apja szegénykét: rá szavaz akkor a nép
Hígvelejű tucatember tüntet a szent jogokért
Csürhe–csapatban az első, nagy lobogót fog a marka
Egy Guevarával a mellén, egy Takarodjjal a hátán
Fogja sörös dobozát, és célba vesz egy kamerát
Száz fele szórja a pénzét: sportkocsi kell, aranyóra
Csődbe ha könyveli cégét, nem fizet itthon adót sem
Nem cigizik, leszokott ő, és lefogyott felesége
Hős lehet az, kiről így–úgy zeng a plakát meg a sajtó!
6 hozzászólás
Kedves Bálint!
Valóban ők a ma hősei, azok, akik mindegy milyen módon, de reflektorfénybe akarnak kerülni, hogy legyenek csodálóik, követőik, hogy idolok, bálványok lehessenek. De tudjuk: Isten szemében a bálványimádás a legnagyobb bűn… Meg azt is, hogy nem az a fontos, hogy az újságokban, plakátokon legyen ott a nevünk, hanem az Élet könyvében 🙂
Jó a versed, gyilkos irónia van benne.
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Tán még az sem baj, ha valaki a rivaldafénybe vágyik, hiszen erről szól ma a világ, és nem véletlenül születtünk épp ebben a korban. Csak tudod, olykor nehéz elviselni azokat, akik -mindegy, milyen áron, de- híresek akarnak lenni. Ebben az elviselésben segít az irónia.
Köszi, hogy olvastál és írtál is!
Üdv: Bálint
Rég olvastalak. A forma zseniális. A szavak. Kiváló megragadása egy aktuális problémának. Vannak még olyan szegletei a kortárs költészetnek, amik nem a kukába valók.
Üdvözlettel,
N Gáboru
Kedves cimborám, jól esett szívemnek újfent látni biztató szavaid zuhatagát! Örülök, hogy olvastad versem! Üdv: Bálint
De jó volt skandálva olvasni. Szinte énekelni lehet ezt a verset.
Kedves Orsi! Szeretem, ha a versek olyan strófákra íródnak, amelyeket lehet ritmusra "énekelni." Köszi, hogy olvastad versem!