Még süt a nap, még ömlik a fény,
és a meleg szép nyarat idéz.
Ám az éj, a reggel hűvösek,
jelzik, hogy jön az ősz, közeleg.
Figyelj, hallod? Vidám csengő szól,
Padokban ül a sok nebuló.
Új életre kelnek az iskolák,
megkezdődött már a tanítás.
A gabona is magtárakban,
a kukorica learatva,
domboldalon vidám nevetés,
buzgón folyik a szüretelés.
Gyönyörű szépek a lombos fák,
a levélzetük több mint pompás!
Bíborvörös, óarany, barna,
e színkavalkád lelket nyugtat.
Mily szép ez a csendes őszidő!
Régi szép emlékeket hív elő.
Diákszerelmeket, nevetést,
csókokat, és sok csínytevést.
De elmúlt felettünk az idő,
Repültek az évek, itt az ősz.
Majd jön a hideg, köd, a dér –
utolér bennünket is a tél!
(magam)
3 hozzászólás
Őszinte, kedves szavakkal idézted elénk a csendes őszidőt.
Gratulálok szeretettel: Ica
Nagyon köszönöm Neked. Szeretettel, Magdi
Kedves Magdi!
Igazad van, itt az ősz. Azonban ilyen még ilyen időre – október második felében – nem tudok visszaemlékezni. Máskor már augusztus végén – szeptember elején lefagyott a paprika-paradicsom, mindig sietni kellett, ha télire lecsót akartam eltenni. S most még híre sem volt a fagynak, legalább is a mi környékünkön.
Szép tavaszról írtál, szép képeket festettél a valóban festővászonra illő határról… Mindenütt szín-kavalkád. Én az őszt ezért szeretem: hihetetlen sok színben pompázik ilyenkor a táj.
Örömmel olvastam szép versedet.
Szeretettel: Kata