Veled-álom álmatag
múlt-párától seb szakad
barna sárban megmarad
fekete heg ráragad
emlék-piszok belenő
vár reá a temető
s hol a volt-test porba hull
emléknek nem alkonyul
hegbe sebet ne temess
gyógyuljon meg, úgy szeress
mossa ki a bizalom
ne fakassza fájdalom
az idő Veled összeköt
híd az Régi, s Új között
ha lelkem az Újra vár
ideje búcsúzni már
ha a Régit vállalom
sors fonalát megfogom
az a régi temető
szívünknek lesz legelő
1 hozzászólás
Kedves Dániel!
Úgy látszik, hogy leragadtam Nálad, jó itt tábort verni, és tüzénél verni a dobot.
🙂