A tavasz első üde álma,
virágocska erdő aljában.
Fehér fátyol,tiszta szépség,
ragyogása gyönyörűség.
Jeges hideg levegőben,
pici sugár melegében,
kidugja a fejecskéjét,
boldogítja erdő népét.
Zúzmara még fenn az ágon,
de ő zöldell hét határon.
Lehajtja hófehér fejét,
szoknyája áll szerteszét.
Zord időben, mégis vidáman,
zizzen a téli avar karjában.
1 hozzászólás
Kedves kis vers, tetszett.
Üdv: harcsa