Elvágyom innen, csak veled
Elhagyom érted földemet.
Nem hívhat vissza senki már,
Szóltál és szívem rádtalál.
Reszkető kézzel írtam levelet
Arcom mosolya álmodott veled
Szemem fátyolos, könnyeket ereszt
Mindig csak sírok tenélküled.
Mikor meglátlak bizonytalan léptem
Te vagy igazán? Vagy csak álomképed?
S ha ujjam hegyét éri a valóság
Piciny gyermek leszek aki tiszta jóság.
3 hozzászólás
Szép, tiszta, megragadó sorok.
Köszönöm,hogy elolvastad. Szia Samu
Könnyfakasztó… komolyan… talán pont jó zenét is hallgattam olvasása alatt… gyönyörűen fájdalmas 🙁 gratulálok 🙂