Jó ez a csend,
mintha ölelnél,
szólnál:
na mondd,
mi újság?
Pedig Te pontosan tudod.
Akkor is,
ha rég beszélgettünk.
Beszélgettünk?
Én mondtam,
Te hallgattál.
Mindig így van.
Kérlek add,
hogy egyszer ez fordítva legyen,
Te beszélj,
én legyek hallgatag!
Legyek ugyanolyan türelmes,
ki megért,
legyek akár egy gyermek,
aki az anyjához szalad,
ki még nem ismer,
úgy szabad.
(Mert tudja,
védelmezed,
mint pálmafát a nap.)
S ne az legyek,
kinek meg kell találnia,
mi elveszett,
hiszen azt nem érzi,
ahogy a csended szeret.
Lehet,
játékszer vagyok –
de ugyanakkor az ékSZERed,
a vándorod:
ilyen-olyan,
mégis időnként “beszélgetünk”,
Hozzád fordulok…
6 hozzászólás
Nagyon tetszik ez a vers, kedves Andrea!
Igen….valahogy így.. ?
Szeretettel: gleam
Szia kedves Gleam!
Örülök, ha tetszik. Remélem, lesz folytatás, írok még! Köszönöm a látogatásod!
Szeretettel,
A
Szia A.! 🙂
Látom, “elkaptak” téged is a szabadversek. Jól áll neked ez a forma.
Kifejező monológ, süt belőle a lélek vívódása, a pótolhatatlan utáni vágy, a felismerés kérdése pedig nyitva marad, ettől még fájdalmasabb.
Ennek ellenére örömmel olvastalak.
Örülök, hogy újra itt vagy. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Igen. Néha jönnek a szabadversek. Még nem igazán megy, de van, hogy kifejezőbb forma a számomra. Itt is. Eredetileg egy imádságot akartam írni, ami nem túl személyes és nem szokványos. Szánt szándékkal nem említettem meg, kihez szól. Mindenki értsen bele azt, amit szeretne. De való igaz, ez a lélek vívódása. Az meg, hogy itt vagyok, nekem is jó. 🙂
Ölellek,
A.
Kedves Andrea!
Nagyon tetszik öszinte megnyilvánulása érzéseidnek!
Ez a hasonlat különösen:
“Mert tudja,
védelmezed,
mint pálmafát a nap.”
Gratulálok egyéni,ötletes írásodra!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia kedves sailor!
Jó, hogy itt vagy, és köszönöm az észrevételed! A pálmafákról csak annyit, hogy régen gyűjtöttem mindent, ami pálmafás. 🙂
Szeretettel,
A.