Elszenderül békén a gőgös világ
Álmodnak magukban a lombtalan fák
A szél is elbújt pihen a lobogó
Körötte csendesen, puhán, hull a hó
Lomha-tétován hull, nem mint fergeteg
Rá – rábólintanak távoli hegyek
A táj csendes, békés, álomra vár
Magam vagyok – ha vagyok – madár se jár
Eltakar s betakar mindent a hó
Puha lepel, jótékony takaró
Tompul a növekvő termelés zaja
S kitárul, egy más világ ajtaja
Lépteim – ha járok – elnyeli a hó
Minden súlytalan, békés, altató
Indulok lassan mint indul egy szép szó
Köröttem puhán, hull, hull, csak hull a hó
3 hozzászólás
nagyon puha vers- jó értelemben- és pozitívuma, hogy a megszokott képek között egyediek is megbújnak: " …a szél is elbújt pihen a lobogó".
"Magam vagyok – ha vagyok – madár se jár" ez nagyon jól sikerült és csak korona rá a későbbi: " Lépteim – ha járok – elnyeli a hó " ill. tovább erősíti az álomszerűséget, a megnyugvó melankóliát.
Üdv: Kempelen
Köszönöm az értékelést
Üdvözlettel, Zsenál
Szia!
Nekem ez tetszik. Olyan puha melegség árad belőle.Az utolsó versszak csodálatos. A versedben kicsit hiányolom,hogy nem mindenhol teszel ékezetet ahol kellene, máshol meg ott van ahova talán nem kellene. Persze az is lehet,hogy te más hangulatban írtad és úgy a jó ahogy van.
Szeretettel üdv:hova