Minden folyik.
Az idő is hullám.
Nézd, hogy árad,
S ostromol partokat!
Nézd csak, ahogy
Elsodor gátakat!
Körbeölel,
Simogat. Érzed már?
Nézd ráncosra
Ázott tenyeredet!
Nézd fehérre
Mosott fürtjeidet!
Érzed, ahogy
Sodródsz céltalan?
Kósza levél
Hullám hátán, az vagy!
8 hozzászólás
Én nem!
Szabcsi
Akkor te bizonyára nem is öregszel… 🙂
Köszi, hogy olvastad!
🙂 Kössz hogy olvashattam!
Nincs mit! 🙂
Gyönyörű “hullámos” vers lett, siklik az ember szeme ahogy olvassa, és siklik a képzelet, ahogy elképzelem a képeket, amiket ide festettél szavakkal. Nagyon tetszett!
Köszönöm Hayal, hogy olvastad!
Fura, nekem teljesen a hullámzás jutott róla eszembe. tényleg olyan volt, mint egy hullám.
Fura? 🙂 Inkább helyes! 😀
Köszi, hogy olvastad Liz! 🙂