Milyen szép ma a reggel…
őszi eső csepegtet új álmokat,
színes levelek hullanak,
egymáshoz bújnak a fák alatt –
megfáradtak, akárcsak én,
de nem nyűglődnek a világ szégyenén,
nem értik, hogy gyilkos az ember,
hogy már annyi a bűn, mint tenger-
ben a vízcseppek száma.
Irigylem őket –
minden levél halálában ott az élet csodája.
Tisztán borulnak a földre,
nem érzik magukat összetörve,
a természet rendje szerint élnek, halnak,
majd humusszá válnak,
s éltetői lesznek a talajnak.
A kép forrása: Pinterest.
12 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Kiváló soraid örömmel és egyetértéssel olvastam. A természet túléli az embert, sőt talán akkor él majd igazán, ha mi már nem leszünk a föld lakói. A mellékelt dal is kiválóan illeszkedett a soraidhoz.
Szeretettel és tetszéssel: Rita
Kedves Rita,
valóban ez az egyik fontos üzenete soraimnak.
Hirtelen kiszaladt gondolat volt, úgy éreztem, le kell jegyzetelnem, s mire észbe kaptam, verssé állt össze.
Örülök, hogy tetszett (a dal is).
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szívesen. Nem mindenki örül annak, ha megírom, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a műve. Én viszont azt gondolom, hogy ha valaki közszemlére teszi, akkor el kell fogadnia, hogy ilyen-olyan érzések születnek annak olvasásán. Elvileg azon se illene megsértődni, ha valakinek valami nem tetszik, de a gyakorlat nem ezt támasztja alá, így aztán igyekszem óvatos lenni, bár ez nem mindig sikerül.
Szeretettel: Rita
Igen, kedves Rita, nem vagyunk egyformák. Nem mindenki fogadja szívesen a kritikát, vagy a sajátjától eltérő érzéseket. Néha velem is előfordul, hogy kiigazítom, ha valaki nagyon “melléfog” egy-egy művemnél. Egyébként nem zavar, sőt, fontosnak tartom a visszajelzéseket. Ha pedig másképp gondolok valamit, el lehet beszélgetni az írások alatt, érveket “ütköztetni”. Az egészséges vita nem árt.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az elsö két sor mindjárt megfogott:
“Milyen szép ma a reggel…
őszi eső csepegtet új álmokat,”
Csodaszép kép,hasonlat!
Aztán ahogy a színes levelek ha megfáradtak is:
“de nem nyűglődnek a világ szégyenén,”
Sajnos mindig több és több a ´szégyelni való´!
“hogy már annyi a bűn, mint tenger-
ben a vizcseppek száma”
Írígyled öket:mert:”nem érzik magukat összetörve,”
és:”s éltetői lesznek a talajnak.”
Idéztelek,mert szebben nem tudtam volna megfogalmazni!
Csidaszép írásodra,hasonlataidra gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor,
örölök, hogy megmozgatott a versem.
Valóban összetett, utalások vannak benne, kivetítés a világra, a körülöttünk zajló eseményekre.
Megfordult a fejemben, hogy inkább lennék falevél, mert lassan szégyen lesz embernek lenni.
Köszönöm szépen az idézett részeket és hozzájuk fűzött gondolataidat!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
ismét egy szép vers! Gratulálok!
Üdv
Feri
Köszönöm szépen, kedves Feri!
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nagyon gyönyörű sorok! Szebben megfogalmazni sem lehetne, hogy milyen az ember. milyen a világ, merre felé tartunk. Gratulálok! Bár, el is szomorít a versed igazsága. Üdv hundido
Szia hundido!
Kiszaladt belőlem, amikor kinéztem az ablakon. Ilyenek foglalkoztatnak mostanában. Valóban szomorú, ami szép is lehetne. Az ember mindent tönkretesz maga körül.
Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm szépen, hogy jöttél!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Csodálatosan szép vers, szívből gratulálok hozzá. Szeretettel Edit
Kedves Edit,
köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kankalin