Kitárta karjait a Nap felénk,
Ezer virág is bontja szirmait,
Levelek köszönnek a tavasznak,
Lányok is lengébben lejtenek.
Eledelt kérő fiókák a fészken pihennek,
Mókusfi ugrál vígan fák hegyén.
Engedd át lelked az ébredő világnak,
Siess az éltető fény felé!
Harangok készülnek ünnepre kongani,
Újjá születik most a lét,
Sóhajt szerelmesen az ifjú,
Víz elől szalad a fürge lábú lány.
Ékesíti magát, díszíti arcát világunk.
Takarja testét virágos fű-szövet,
Illan a sötét s a bánat is.
Üdén dalol a sok madár a kertben,
Napfény önti el a tájat,
Nevetve gyermekek szaladnak
Elrejtett tojások után kutatva
Pirosló arccal, izgatott szemekkel.
Ez nekem Húsvétnak ünnepe.
Kívánok mindent, mi öröm,
Eltűnjön, minden, ami fáj,
Teremjen élet, hol alszik még a lét!
Bp. 2011. 04. 23. Zsupszimanó
3 hozzászólás
Nagyon kedves alkotás!…
Az utolsó sorok bölcsességre vallanak!…Gratulálok! Kis Manó!:)
Köszönöm! Bizonyos történések miatt elég rendesen tanulunk mindannyian. Alapból csak rendhagyó húsvétköszöntőnek készült. Menet közben átalakult.:)
Húsvét, valahogyan ilyen.:-) Tetszik.
Szeretettel:Selanne