1. KORMI-MACA-GIGI igaz története
Mindhárman hozzánk nőttek, velünk éltek,
gyakran, együtt játszottak, kergetőztek.
Azért előfordult már – nem is egyszer,
– ha valami Macukának nem tetszett,
anyacicánk főleg evés közben a
kandúroknak hirtelen lekevert egy-
egy pofont. Hogy mindezt miért tette –
ki tudja? Nehéz kitalálni. Talán
azért: valakinek a fiúk között
rendet kellett tartani! Egy délután
lakásunk előtt nagy botrány tört ki.
Kormi-cicánk békésen pihent az
ablakpárkányon, amikor egy kutya
idetévedt, s megkergette ugatva.
2.
Kormit a kutya ugatva kergette.
Szegény előle, menekült volna,
nem tudott kapaszkodni a betonba,
beszorult, nem volt hová mennie,
a folyosó végén a magasból
leesett a mélybe, kemény aszfaltra.
Szegény állat lába eltört, aléltan,
vánszorogva menekült az Óváros
felé. Kerestük őt mindenhol, az
utcákat bejárva, eltűnt a cica.
nem találtuk, s őt sehol nem látták.
Nem kaptunk választ a hirdetésekre.
Már arra gondoltunk, soha többé
nem látjuk, örökre elvesztettük.
3.
Többé nem látjuk, elveszett örökre.
Nekünk hiányzott, cicánkat sirattuk.
Csak egy sötét este, nyolc hét múlva,
unokáim zengték az ajtó előtt:
– Kormi megjött! – hangosan-lelkendezve:
Itt van Kormi! És a szegény állat
fájdalommal jajgatva és nyávogva,
koszosan, éhesen, végső erővel
tántorogva jött haza. A szomszédok
az örömhírre sietve jöttek át,
mindnyájan örültek, mikor meglátták.
Nyomban elláttuk étellel-itallal
ő meg azonnal mohón nekilátott,
macskatársak álmélkodva bámulták .
4.
Macskatársak álmélkodva bámulták.
bepiszkolt bundáját Tisztogattam,
jóllakott pocakkal elindult lassan
a lakásban, minden ismerős tárgyat
megszimatolva, álmodozva körbe-
járkált az ismert kedves otthonában.
Gyógyulni kezdett, erősödött lassan,
ismét fényes lett a kopott szőrzete.
Nem tudott megbékülni a hátsó-
lábával, ami örökre merev lett.
Mosdáskor haragosan nyalogatta,
figyelte, majd mérgében megharapta.
Ezután nem maradt annyi ereje
– mint ifjan – nem ugrált már a korlátra.
5.
Mint ifjan, a korlátra már nem ugrált,
s látogatni onnan régi otthonát.
Igaz, felgyógyult, de az ereje már
elveszett örökre. Ő mégis társunk
maradt, örömünkre, kedvességével
még néhány évig velünk élhetett,
örömet szerzett nekünk. Ha elmegyek
otthonról, Kormi engem elkísér,
megvár a kapuban, figyelve, haza
mikor megyek, MAÚ-val köszönt engem
beugrik mellém, a nagy Wartburgba;
együtt tart velem, a garázsba kísér,
mint hűséges társ. Ha állatorvoshoz
oltásra megyünk, ő az, aki nem fél.
6.
Ő az, aki nem fél, Oltásra megyünk,
Út közben a körbesétál kocsiban,
ablakból figyeli, hogy merre járunk,
míg Maca-cica az ölemben remeg,
ezért őt út közben simogatni kell.
Gigi kiscica már felcseperedett,
nyolckilós nagy kandúrrá fejlődött,
mint korábban Kormi-cica. Így esett,
hogy nagy hős kandúr lett nemsokára
kismacskából, s amikor Kormi egyre
gyengült, Ő az Óváros királyságát
rátestálta. Maca, a macskaasszony
kapta meg a házfőnökségi posztot,
hogy Kormi pihenni többet tudjon.
7.
Hogy többet tudjon pihenni Kormi.
Gigi pedig felnőtt, nagycica, az
Óváros-téren nagyon sok a dolga,
a cicalányokat sűrűn látogatni.
Ezért már februártól októberig
alig jár haza, elfoglalt annyira,
akár egy hétig is, napokig olykor
elmaradozik, lefogy ilyenkor,
alig lehet ráismerni. Azután
kifáradva és éhesen-csapzottan,
korahajnalban jön haza, majd gyorsan
befalja ételét. Közben a gazdi
bogáncstól-kullancstól megszabadítja.
Persze, Őfelségének ez nem tetszik.
8.
Őfelségének ez nem tetszik, ezért
evés közben morgolódik, utána
a „macskalyukat” megcélozza gyorsan,
s azon gyorsan távozik, mint akinek
ki van számítva ideje percekre,
indul sietve, ablakon kibújva
a dolgára. Egyszer Késő éjszaka
azonban súlyos sérüléssel tért
haza, sántítva jött be a szobába,
s nyávogva mutatta, első ballába
be van dagadva. Mit lehet éjszaka
kezdeni, fájdalom-csillapító szert
májpástétomban adtam be neki,
ezért nyugodtan elaludt reggelig.
9.
Ezért reggelig elaludt nyugodtan.
Reggel az orvos nekem magyarázta ,
hogy került a szegény pára csapdába:
a vékony drótot elrágta kínjában,
hogy lábát belőle kiszabadítsa,
a huzal karimája maradt rajta,
ami a mancsát nagyon szorította,
az orvos onnan azt kioperálta.
Gigi csak télen maradt nyugton az
otthonában, ilyenkor párnán pihen
a szobában, hátán fekve nagyokat
nyújtózik, téli pihenőnapokat-
élvezve. Amikor hosszabbodnak a
napok, újra indul vándorútjára…
10.
Gigi újra indul vándorútjára…
Úgy búcsúztam egy hideg téli estén
tőle: menj, ha sietsz, de reggelire
– aztán igyekezz haza! – Mi honnan
tudhattuk volna, hogy soha többé nem
látjuk. Ki gondolta, hogy akkor este
tőle nem reggelig, hanem örökre
búcsúzunk. Azt sohasem tudtuk meg,
mi történt vele? – Talán egy autó
elüthette, vagy egy gonosz ember
megölte… Sokáig vártunk rá, hátha
valamikor még hazatalál, ahogy
Kormi tette; Gigi nem került elő…
Sokáig sirattuk kedves cicánkat.
11.
Sokáig sirattuk kedves cicánkat.
Maca cica, az anya, úgy siratta
kölykét: mindenütt sétált föl-és alá,
folyosón és a szobákban, bennünket
mélyen meghatva; mindenhol kereste
elvesztett kölykét, siratva, forgatva
fejét, körbe-körbe járt, siránkozva.
Nem nyugodott meg, belebetegedett.
Kormi, meg Maca, a két idős cica
magukra maradt, csendes békességben
éltek tovább, aztán egyre gyakrabban
pihentek, néha a lakásban mégis
egymást játékosan megkergetve.
Idő kereke őket is kikezdte.
12.
Idő kereke már őket is kikezdte,
egyre többször jártunk állatorvoshoz.
Kormi teste úgy fogyatkozott, ahogy
teltek a napok, étvágya elment,
alig evett és csendesen, magában
szenvedett. Utolsó reggel erejét
összeszedve, még odabújt kedvesen
mellém pihegve, már alig hallhatón,
mintha nagyon halkan dorombolna…
simogatva éreztem, már a szive
alig ver. Mégis, számolva a cicák
éveit, matuzsálemi kort élt meg,
körünkben összesen huszonkét évet.
Aztán egyszerre – elhagyta ereje.
13.
Aztán egyszerre – elhagyta ereje.
Kétezer-három nagyszombat reggelén
örökre itt hagyott bennünket. Gyengén
simogatva, hárman álltunk mellette.
Mindez mit sem ért, fáradtan pihegett,
cicánk lehajtotta fejét, szemei
homályosultan, behunyta örökre,
s élete csendesen kiszállt belőle.
Ahonnan az ablakból látjuk, oda
temettük, ott csendesen mindörökre
pihenhet. Hiányzik a családnak,
fáj, hogy többé már nem lehet velünk.
Ritka ilyen okos és kedves jószág,
de ideje neki megszámláltatott.
14.
Ideje neki is megszámláltatott,
szomorúan hárman temettük el,
ablakból is látható árnyas helyre,
nyughelyét beszórtuk szép virágokkal.
Macuka özvegy lett, árván él velünk,
nem találja helyét, sétál lakásban,
eltűnt társait keresi-kutatja.
Ezután étkezés ügyében neki
kell intézkedni. Dörgölődzve a
lábamhoz, halkan nyávogva, magányát
siratja. Ha indulok a konyha
felé, hangos nyávogással várja az
ételét, nem úgy, mint régen, amikor
tányérjukat még körbeülték hárman.
15. MESTERSZONETT: Cicáim II.
Mindhárman hozzánk nőttek, velünk éltek,
Kormit a kutya ugatva kergette.
Többé nem látjuk, elveszett örökre.
Macskatársak álmélkodva bámulták.
Mint ifjan, a korlátra már nem ugrált.
Ő az, aki nem fél, oltásra megyünk.
Hogy többet tudjon pihenni Kormi.
Őfelségének ez nagyon nem tetszik.
Ezért nyugodtan elaludt reggelig.
Gigi újra indul vándorútjára…
Kedves cicánkat sokáig sirattuk.
Idő kereke már őket is kikezdte,
Aztán egyszerre – elhagyta ereje.
Ideje neki is megszámláltatott.
**-*-**
3 hozzászólás
Drága Katám!
Örülök, hogy ezt a II. Macskákat is elolvashattam a III. után:)))
Nagyon imádtam ezt is.
Szeretettel ölellek: Ica
Jó, hogy Te legalább olvasod az én különleges, kedves macskáim igaz történetét, drága Ica, mert úgy látom, hogy mások nem olyan állatszeretők. Pedig ők a kedves hízelgésükkel, doromboláslukkal még a bánatokat, betegeket is gyógyítják. Aki nem hiszi, annak nem volt macskája, vagy ha nem volt, akkor rosszul nevelték. Mert ők is szeretik a jólétet és szeretetet, és megérzik, hogy a környezetükben mi a helyzet.
Örülök, te is kedveled őket.
Szeretettel köszönöm: Kata
Jó, hogy Te legalább olvasod az én különleges, kedves macskáim igaz történetét, drága Ica, mert úgy látom, hogy mások nem olyan állatszeretők. Pedig ők a kedves hízelgésükkel, doromboláslukkal még a bánatokat, betegeket is gyógyítják. Aki nem hiszi, annak nem volt macskája, vagy ha nem volt, akkor rosszul nevelték. Mert ők is szeretik a jólétet és szeretetet, és megérzik, hogy a környezetükben mi a helyzet.
Örülök, te is kedveled őket.
Szeretettel köszönöm: Kata