Marihuána füstje
Tér, nincsenek pontjai
Összetört tükör kusza
Vonalán nikotin csillogása
Üvegesen tekereg
Tekereg és visszanéz
Édes alkohol illatú
Párolgó képen
Ahogyan ég, ahogyan
Elégeti mindened,
Bent hagyott tested
Húzódjál félre
Tűnj a képből
Ha nem késő
Egymásra találtan tűzben
Tovább égetnek kevés
Ízükkel, hiszed, tükörben
Lebegsz, igazi képeket látsz
Hallasz őszinte hangokat
Kezeiddel a füstön
Hanyatt fekve ég vonul,
Gyorsan elvonul alatta
Bivalycsorda testeden,
Sárban taposnak, nem fáj,
Egyre hangosabbak
Széttaposnak, patái
Fejed ereiben taposnak
Hiába rázod fejed
Nem rázod ki
Erős dobogását
Nem vagy isten, könnyen
Törő üveg szilánkján ember
Saját magad vagy fájdalom nélkül
Kapaszkodó, kaparó ember
Dobogó csontjaidon,
Oly gyorsan ver szíved
Hogy saját csontjaidról
Füstbe ráz
Kifeküdve feletetted, ha
Már minden elvonult
Nem láthatod valahol
Más térben találnak
Újból egymásra részeid
Hús még élő, eltaposott
Testedből hogy egyben sírjanak
Üvöltsenek, ahogyan átélték
Életed utolsó perceit a füstben
1 hozzászólás
Kedves András!
Azt érzem versedben, hogy iszonyú sok a mondanivalód, heves érzelmek, keserű tapasztalások, kemény gondolatok ötvözik…elgondolkodtató nagyon!
Írj sokat, mert rengeteg mondanivalód van, s bontsd őket részekre, pillnatokra. Nagyon tetszett versed! Gratulálok!:)