És én manapság azt keresem,
Milyen lehetne idilli életem.
A munkából hazamenet,
Amit annyira nem is utálok,
Apám kocsijával-
Ami vagy harminc éves-
Már egy kissé unottan döcögök
Az országúti sztrádákon.
A fekvőrendőrök mogorva dörmögése
Jelzi utam végét:
Egy külvárosi kertest.
Nem is nagy, nem is kicsi,
Talán pont elég három embernek
A viszonylag normális élethez,
Bár a szennyes mindig hegyekben áll.
Vagyok én, az apa, a férj,
Kissé borostásan, kissé öregen
És a munkától még öregebben,
Aki csakis a családjának él.
A kislányom.
És az én kislányom,
Akinek elmondanám minden nap, hogy:
Te vagy a legszebb.
És tényleg.
És a feleségem
Akivel jól ki is jövünk
És talán szeret is,
Olykor forró, olykor fagyott csókokkal
Köszöntjük egymást.
Mikróban sült vacsorámat
Jóízűen nyelem
A munkahelyi kosz után.
Jóllakottan, fáradtan és öregebben
Boldogan játszok a lányommal,
Majd csókot hintek homlokára
És lassan-lassan elaltatom.
Egy forró zuhany után
Kissé fiatalabban
Befekszem a feleségem mellé
És szeretkezünk
Talán heti egyszer,
De inkább két hetente.
De ez sem zavarna már
Ebben az idilli életben.
2 hozzászólás
Kedves András!
Több versed olvastam, legtöbb a divatos formában íródott. Fiatal tehetségként kerültél közénk, engedd meg, hogy felhívjam figyelmed néhány fontos dologra, ha komolyan veszed saját megfogalmazásodat, hogy szeretsz verseket írni.
Nem csupán saját véleményem, idézni szeretném egy író és nyelvész (a Magyar PEN CLUB főtitkárának) megállapítását:
"…manapság a formátlanság divat a költészetben, a fiataloknak gyakran fogalmuk sincs a verstanról, a versírás hagyományos kötelmeiről és formáiról, eszközeiről és technikájáról."
S kifejti, hogy „a szabad-vers-áradat nem ritkán a dilettantizmus leple, melegágya.”
Tudom, hogy legtöbben ezzel kezdik, én is írtam többet, ilyen formában. Mégis javaslom, próbálkozzál a kötött, "klasszikus" formában írható verseléssel. Sokat olvassál, nézd a mások föltett anyagát is. Meglásd, siker koronázza majd a munkáidat.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet erre, köszönöm a segítségedet és kritikádat.
A jövőben majd próbálok változtatni ezen, ám szeretnék mégis magam maradni. Megpróbálok a kettőt együtt valahogy összehozni. (:
Köszönöm szépen még egyszer.