harmincöt év annyira
gyorsan elrepült hogy
nem is értem hova lett
az a rengeteg nap
leltározva a készletet
összerakódik egy kép
mit és hogyan
na meg mennyi
nyáladzós fogzós
kialvatlan éjszaka után
a túlélős napok mikor
állva a mosogatóhoz dőlve
vagy a játszótéren a hintát
lökdösve aludtam
az igazgatónk szerint
a változás korát éljük
még bármi megtörténhet
az osztályfőnök nem jött el
mi voltunk az első osztálya
abban az iskolában és az utolsó is
másodikban Vali a víznek ment
decemberben nem tudott úszni
olvadáskor találták meg
sajnáltuk nagyon
a temetésre csak hárman mehettek el
érdekes érzés újra
tizennyolcnak lenni
a test átalakulása
nincs arányban
a lélek fiatalságával
a lépcsőt nem hármasával
csak bicegve birtokoljuk
kinevetve “ nyomorunkat”
bután röhögve
ahogy csak a húszon
inneniek tudják
13 hozzászólás
Kedves Edit!
Emlékezés!
"nem is értem hova lett
az a rengeteg nap"
Ezt kérdezzük mindannyian!
Nagyaon hüen fejezted ki!
és szintén ezt is:"a test átalakulása
nincs arányban
a lélek fiatalságával"
Szeretettel gratulálok ´átélt´írásodra:salor
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
…megint itt
"a lépcsőt nem hármasával
csak bicegve birtokoljuk
kinevetve " nyomorunkat"
bután röhögve
ahogy csak a húszon
inneniek tudják"
…nagyon jó
Szeretettel:sailor
Köszönöm! …megint. 😊🙃
Szia Edit!
Kell néha az időutazás, hogy ne felejtsük el egykori önmagunkat, és szembesüljünk jelenkori énünkkel. Jól érzékelteti mindkettőt a versed.
Üdv: Kati
Köszönöm Kati! ❤
De jó is volt 18-nak lenni ismét! :-)fő a jókedv 🙂 az még megmaradt! 🙂
Szeretettel: panka
Igeeeen! ❤😘
Összevetve a múlt és a jelen egy időutazás keretében!
Kedves Edit szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm Ica!
Kedves Edit!
Egy bizonyos kor után nagyon gyorsan telnek az évek… egyik érettségi találkozó a másik után, mintha csak tegnap lett volna. Fájó és örömteli emlékképek jönnek egyre gyakrabban… csak a lelkünk nem öregszik.
Elvitt az időben a versed. Örömmel olvastalak.
Szeretettel: Vox
Igen, igazad van! Köszönöm, hogy itt voltál!
Szeretettel: Edit