Carmen lugubre
Ha csöndes ember lesz belőlem,
Verset senkise hall már tőlem
S elvisznek engem odaki,
Majd elsiratnak a harangok
S talán még egy szép valaki.
***
Akad, ki boldog, mert nem élek;
Belőlem, hogy elszállt a lélek
Másoknak úgy se fáj a seb;
Egy hirrel több az újságokban
S egy bolond szívvel kevesebb.
Ifj. Téglás Gábor: 1878 – 1900
Carmen lugubre
Wenn ich ein ruhiger Mensch werde
von mir hört niemand mehr ein Gedicht
und bringen mir auch Sympathie,
sodann beweinen mich die Glocken
und vielleicht noch ein schöne Sie.
Es gibt, wer froh ist, dass mich nicht gibt;
dass meine Seele schon ausgeflippt,
den anderen tut das nicht weh;
es gibt in Zeitung eins Nachricht mehr,
er ist jetzt noch nur ein Klischee.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Megrendítő, hogy milyen fiatalon halt meg a költő. Ráadásul a verse is a halálról szólt.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…
Kedves Tóni 🙂
Szivszaggatóan fájdalmas alkotás. A költő versein keresztül átmentette magát a jövőbe.
“Majd elsiratnak a harangok
S talán még egy szép valaki.”
Nem egy hanem sok szép valaki megsiratta azóta.
Köszönöm,hogy olvashattam.
Mély elismeréssel:
M.
Köszönöm Napfény az olvasást és a véleményedet is…üdv Tóni
Aki ilyen nyomot hagy az még sokáig él az emlékezetben, a szívekben!
Igen István, de annak ellenére, hogy hetek óta keresem a verseit a Neten, sehol sem találok többet, csak ezt a hámat, amelyt eddiig átfordítottam…üdv Tóni…