ha lennél áram a fémben
felrázna egészen
szunnyadó villám naprakészen várva
a mormogó dalát lerúgva
borús felhőtakarójába harapva
maga ellen mérget vett be
felzabálta
nem hagyott
felelőtlen kipancsolva néhány csillag
lassan távolodva pattogva puffan
a zaj kiszakad halkan a térből
ragyogni vágyott
elhajított üresüvegek
összegyűrt négyszögek melléhajítva
elindul részegen
léptei suták
de bátrak és merészek
őrangyala a végzet
keresett
hang szól a háttérből kiáltva tompán
szétnézek a semmibe mindent látok
semmit érzek
lenézek
kezei már nem reszketnek
beleégett..
a megőrzésre szánt Holt-tengeri gubacsméreg
4 hozzászólás
Szia!
Ezt a verset inkább érzem, mint értem. Minden esetre érdekes képeket használsz.
Gyömbér
Hát ezt tényleg nem lehet érteni, maximum érezni… de én nem igazán érzem. Inkább úgy "mondom", hogy túl kevés az, amit érzek.
Oratus
villám aktuális Ő falakat húz küzd ellene
csillag a sok elvesztett Ő
iszom írok de nem megy miközben Ő visszahúzna hozzám
mintha hallanám megnyugszom írnom kell
Valóban egy érzés volt amin végigrohantam
Megfogni a megfoghatatlant
Holt-tengeri tekercsek óta megannyi fontos irathoz használt gubacs-tinta