Hangulatfoszlány,
bőrödhöz ér…
Jössz, mikor
alkonyul,
a kóbor csend,
fodrozón
átvonul,
árnyképe
leng csupán
homályba vesző
homlokán
a fénynek,
szirom-,
levélzenének
adja át magát.
Cizellált
térplasztikát
teremt,
csodát
egy elhajló
barkaág,
ékszer
a királykék,
holdívű váza,
rezgő, frézia
árnyképvirága
vetül a fél-
homályra,
erőterében
kék hortenzia…
Élőkép,
ami épp
múlása
ölébe ring,
hangulatfoszlány,
újra, és megint,
írisz, orchideák…
Lényedre tárul,
magába zár,
benépesül
a játszi kisvilág.
2010 áprilisa