Gondolatban téged látlak,
Gyönyörű fehér ruhában.
Örökké csak téged várlak,
Örökkön téged imádlak.
Elrepítem képzeletem,
Szárnyalva téged kereslek.
Hol lehetsz én kedvesem,
Egyetlenegy hercegem.
Meglátlak a fehér lovon,
Hattyú repül a szép tavon.
Hercegem légy az én rabom,
Szabadságod meg nem szabom.
Hercegemnek szárnya nőtt,
Gondolatom elrepült.
Itt maradtam egyedül,
A szép álom elkerül!
7 hozzászólás
Kedves Mindhalálig!
Nem az a szegény ember akinek az álmai nem váltak valóra, hanem az aki egyáltalán nem álmodik. Már Laurell Kaye Hamilton leirta egyik idézetében:
"A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart."
Ez igy igaz. De ez a szerelmi fájdalom is idővel széppé tud változni. És ez az idővel van kapcsolatban. Azt mondják az idő meggyógyit minden sebet. Igaz. De a sebhely megmarad. A szerelemben is úgy vagyunk mint a seb fájdalmával. Még friss érezzük a fájást, késsöbb már csak, mosolyogva gondolunk rá: Istenem, de mennyire fájt akkor.
Ez az idő segitsége.
üdv Toni
Kedves Mindhalálig!
Ne, bánkódj, nem neked szánta az ég, Ő már elfeledett rég…
Szép, fájó verset írtál…Szebb napokat!…Ölellek: Lyza
Jön majd másik ne szomorkodj!
azt nem szabad
szép a versed
Humorhoz tett versed beillene a szerelmes versekhez is. Szép szavakat, költői kifejezéseket használsz. Szabályos formába tetted, s a szótagok is csak itt-ott sántítanak. De a híres íóknál is előfordul – néha, ha eltérnek a megszokottól.
Sokat írjál, mert gyakorlat teszi a mestert (közmondás).
Szeretettel: Kata
Kedves Toni!
Tetszik amit írtál."Az a szegény aki egyáltalán nem álmodik"Ezt megjegyzem.Örülök, hogy tetszett a versem:)))
Kedves Lyza!
Ebben bízok én is.:(
Kedves András!
Hát remélem, hogy jön,de hol van már, siethetne.:)