Megfakult képeken látlak még,
de gyorsan halványul a film,
fénynyalábokon vágtató emléked,
az űrbe szóródik szét.
Nincs már könnyem,
szokom a hiány sivatagát,
elillan bárány-felhőkkel,
szárnyak nélkül száll messze hitem.
Tüskéket szül párnámra az éj,
rám a Hold szerelme vár,
s illúziók nélkül ébred a hajnal,
hisz’ az élet oly nehéz játék…
8 hozzászólás
…bizony nehéz,e versed peddig szép!
Gratulálok!Üdv:Pityu
Köszönöm Pityu!
Szeretettel láttalak: Tünde
Szép estét! Ó, nekem is igazán tetszik! Az utolsó versszak különösen! A Holdbéli csónakos jutott róla eszembe. 🙂
Aranyos vagy Tinti…
Köszönöm, hogy olvastál!
Tünde
Szia Tünde!
Szomorú, de szép a versed.Különösen tetszik az utolsó versszak.
Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy olvastad ezt a mélabús írást…
Néha reménytelenül "hidegnek" tűnik a világ, amiben nincs szeretet és nincsenek értékek, csak a hajsza, törtetés életet mindenkit…
Ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Szomorú, mégis csodálatos a versed.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
nagyon örülök, hogy olvastad ezt az írásom is. 🙂
Hát igen, szomorú, mint mindig…
Szeretettel láttalak: Tünde