Ilyen az élet

Olyan az élet, mint egy gyorsvonat,
Mint egy sebesen száguldozó patak,
Mint dühős víz, mely utat tör magának
Átvágva mindent, akár kősziklákat,
Ha útjába kerül, visz, sodor magával
S ha nem figyelsz elúszól az árral.

S ha egyszer elindultál,
Csak kicsit figyelmetlen voltál,
Elragadott az ár, mint könnyű csónakot
S most úszól vele, míg találsz egy kis butykót,
Mely hívogatón int tefeléd
S te várod, hogy azt elérd.

Reméled, hogy végre megpihenhetsz,
S kényelmesen elhelyezkedsz,
De utitársak jönnek az árral,
S kikötnek nagy óvatossággal,
S a társaságnak örvendve
Mind beszélgetni kezdnek lelkendezve.

S te elfeleded, hogy sebes az ár,
Hogy halálos karja tereád vár,
Beszélsz te oly gondtalanul,
Szemekbe nézel megondolatlanul,
S ekkor az örjöngő víz újra közelít,
De fenyegetőb s még bizalomtelibb.

Magával ragad a kikötöből
S te kihullaszz a mentőővből,
Vígan úszkálsz a csendes vízeken,
S azt hiszed, hogy ez már csak ilyen,
De hamar meglátod a hullámzó habokat
Mely tán széttöri kicsiny hajódat.

Akkor visszagondolsz a butykó melegére
Annka biztonságos védelmére,
Míg az útitársakmeg nem jöttek,
S te el nem veszítetted a józan eszed.
Vágyóds egy kis pihenésre,
De nincs kikötő egyelőre.

Oly messze van, hogy nem is látod?
Vagy tán már nincs többé? Ez a halálod?
A habok mind erősebbek,
S a barátok egyre kevesebbek…
Már egyedül harcolsz a habokkal
A neked csapodó, tépő hullámokkal.

Míg biztos véged felé közeledsz
Egy pillnatig még elmélkedsz,
S átkozni kezdeszzz minden percet,
Minden fajú embereket,
Minden szót mit kimondtál,
Melyek miatt ellopott az ár.