Démonok bűzös lehelete
Marja a foltokat lelkedre…
Tép, fúr, harap, karmol…
Husokat mar a bitangból!
Husokat tép ki, és tép inakat!
E fájdalom a végtelen pillanat.
Végtelennek tűnik, na, de nem!
Elhal és seb marad a lelkeden.
Mely kis szerencsével begyógyúl,
De addigra már tép, karmol, túr
Koszos karmával a lelkedben,
Mint oroszlán a zebra beleiben!
Eképp kínoz az új démon
Ki jövetelét nem is tudod!
Ki az evilágnak képét ölti,
S bosszúját rajtad kitölti!
2 hozzászólás
menyus… 🙂
Nagyon jó szavakkat választottál…túlvilági képek….démoni szókapcsolatok… sátáni verszakok… kösz! >:)
Nahát, ez sokkal jobb, mint a Hogy milyen is ez a világ…!!! Ilyen is, és itt sokkal jobban megtaláltad a hangod, és a rímek is ügyesebbek, egyedül a démon-tudod döcog nagyon, a többi jó. Azt is meg lehetett volna jobban, ha egy kis időt szánsz arra, hogy a szavakat jobbra-balra tologasd (érdemes a szórenddel néha játszani).
Az új démon kínoz eképp,
nem is tudod jövetelét.
Ehhez mit szólsz? A te szavaid, csak más sorrendben.
Már a 3. versed (ha nem a 4.) amiben találkozom a lelken lévő folttal, makulával (hol ilyen, hol olyan szót használsz rá). Mit gondolsz erről a témáról, hogy ennyire foglalkoztat? Mármint a különböző szégyenfoltokról, bűnös lelkekről meg ilyenekről… Nem tudom jobban feltenni a kérdést, sajnos, de lényeg, hogy az érdekel, miért foglalkozol ennyit ezzel.
A “Husokat mar a bitangból!” nagyon tetszik, meg a zebra beleit tépő oroszlán 🙂
Üdv
Zsázs