Édesem sem
lélegzed karomban
tested hideg
szemed üveg.Vélni
hittem Istent veled
félni sem mertem
ha eljön a
nélküled.Elvittem
a fényt mert
kellet a
légbe.Lelkemnek
szállnia de
földbe döngölt
mindened
ára.Tartlak még
palackba zárva
téged látva
felnyitlak.Tátong
sebed
vértelen rám
ereszted
mélyedet.Forró
lesz nekem igéred
sirva hivsz
tarts
velem.Számon ég
már hivó nyakad
majd gyógyitja
szivemet állitva
időt a gyógyszered
öl meg ha
gyilkolom a rimeket
halál betegen élni
részegülve
sem lehet.
2 hozzászólás
Gyötrelmes gondolatok, fájó érzések, jó vers!
Grat!:)
Nagyon tetszett a versed! Érdekes a felépítése, és ez számomra valahogyan nyomatékosítja a mondanivalót…
Gratulálok!
Gyömbér