Alattunk a föd, s felettünk az ég,
A menny ragyog,a pokol pedig ég.
Csillagokra nézünk, s álmodunk:
Mi emberek ilyenek vagyunk.
Köröttünk az űr, s mi a világban,
Elveszünk számos hibánkban,
Másokban folyton kételyeket hagyunk:
Mi emberek márcsak ilyenek vagyunk.
Szemünkkel látunk, s fülünkkel hallunk,
Minden csacskaságot magunkénak vallunk;
Ha hinnénk is valamiben, mindent megtagadunk:
Mi emberek… hát, ilyenek vagyunk!
4 hozzászólás
Nagyon jó! Nagyon tetszik, dallamos, találó, van mondanivalója. Megvan benne minden ami kell. Szerettel Era
Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásodat, Era! Legyen szép napod! 🙂
Ilyenek vagyunk, de éppen ez benne a szép. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália! 🙂