"Halljátok magyarok az igazságot,
A magyarok istenének utolsó itéletét."
Uram te tudod!
Erdély a miénk volt és még ma is a miénk,
Szenvedtünk, legyőztük rabigát érte,
Dolgoztunk keményen, míg az idegen henyélt,
Ezer évig ármánykodva várt, hogy felépítsük.
A mi hazánkat a kincses Erdélyt,
Hol őseinbk sírjai kelet felé mutatnak,
Hol harangjaink magyar szóra kondulnak,
Ezer éven át, ha jött a vész, vagy ünnepeltünk.
Nem volt előttünk itt semmi, de jött utánunk,
Ezernyi siserehad, aki orvul támadt,
Nem lakta Erdély szeretett bérceit senki,
Magyar a neve is a mi Hargitánknak.
Mégis becstelenül hazudták a világnak,
Hogy a megszálló Róma szellemébő támadt
Hogy szent jussuk a kincses, gazdag Erdély
Hol eltemettük minden ősünk:apánkat, anyánkat!