In der Fremde
Die Heimat war durch fernen Raum
Und Nacht zu mir gedrungen,
Bis mir der Wächterruf den Traum
So fremd hinweggesungen.
Dann klang aus Bach und Brunnenrohr
Mir gar ein neues Rauschen
Und zwischen meine Träume vor
Trat ein verwundert Lauschen.
Nun setzt der helle Mondenstrahl
Mein Fremdsein mir in's Klare;
Fremd ruft des Hirten Horn durch's Tal,
Dass er zu Berge fahre.
So nimm mich denn, du fremder Tag!
Dein bin ich ohne Säumen,
Bis mich die liebe Heimat mag
In neuer Nacht umträumen.
Karl Mayer
Az idegenben
Hazám a nagy messzeségből
Az éjjel hozzám betört,
Még az álom szép egéből
Idegen hangon felkölt.
Csermelyből és a vízcsőből
felhangzott egy mély zúgás,
's nálam, az álmaim között
egy meglepett hallgatás.
De most a holdsugár fénye
Mindkét szemem kinyitja;
Mert pásztor a kürt jelére
Csordát a hegyre hajtja.
Végy engem, te idegen nap!
Itt vagyok késés nélkül,
Míg szeretett hazám velem
Egy új éjben megbékül.
Mucsi Antal
2 hozzászólás
Olvasgatom a verseid, kedves Tóni, csakhogy jobban fájjon…
üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Nem kell az hogy fájjon neked, elég ha nekem fáj. Igaz, tudom az sem segitene ha haza mennék itt könnyebbeltürni, ha valaki idegennek néz, mint otthon. Most valahogy rámjött, a fordításaimban is mindig azt keresem ami az idegennnel, a honvággyal, a hazával van kapcsolatban.
Köszönöm, hogy olvasol, és
üdv Tóni