..S ebben az esztelen,
fájó világégésben
erőltetett menetben
hullt el mosolyogva ő
az örökhitű nagy költő
Mint a bika, ki védi amit lehet:
Fannira gondolt, akit szeretett
és megtartva mindvégig a reményt magában
Ember tudott maradni a vérzivatarban
6 hozzászólás
Már megvolt az útlevele Svájcba, de ő mégis maradt. Költőnek és embernek is óriás volt. Szép emlékezés rá. Gratulálok: Colhicum
Embernek maradni néha nagyon nehéz, de szerencsére van kitől tanulni, jó, hogy versben emlékezel.
Hanga
Kedves Suhanó!
Szép megemlékezés a nagy költőre és az Emberre:) Mellesleg Radnóti a kedvenc költőm, és nem azért, mert a róla elnevezett gimibe jártam:) Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Mirám…
Ez valami csodálatos megemlékezés.
A "fájó világégetés" pedig egy nagyon megrázó kép, nagyon beleillik a versedbe, és rendkívüli módon találtad el a kort, amiben Radnóti élt.
Gratu,
Miléna
Kedves Mira!
Gyönyörűen megkomponált lett a re-vízió. Az utolsó szó az én számomra elütött, de így jobban felkaptam rá a fejemet!
Gratulálok hozzá.
Tetszett a versed. Ha arra gondolok, hogy milyen verseket írt az utolsó napjaiban ott fent a szerb pokolban… Brrr! Utánozhatatlan. Köszönöm, hogy emlékeztettél rá.
Üdv: S.