tán egyszer majd átérek a falán a repedések mögé
oda hol a varas múlt árnyait fedi az emlék-penész
mert megtorpanásaidban érzem hogy titkon te is remélsz
inda
By Hangatán egyszer majd átérek a falán a repedések mögé
oda hol a varas múlt árnyait fedi az emlék-penész
mert megtorpanásaidban érzem hogy titkon te is remélsz
16 hozzászólás
A mindenit, ez megint nagyon gyönyörű lett!
Művésznő, gratulálok!
:-)))
Kedves éjjeli bagoly Brúnó :-)) köszönöm!
Hanga
Én sem tudok más jelzőt… gyönyörűséges.
zsike kedves, örülök, hogy ismét nálam jártál, köszönöm!
Hanga
Van valami benne. Szép Gratulálok!
Valami van, igen és köszönöm kedves eat!
Hanga
szia Hanga!
Csavaros-tekergős…mint az inda.
Szépek a kép-kapcsolások és igazán egyéniek.
Az inda képe nagyon találó, mert ez a vers bizony olyan, mint
az említett növény: minden újabb milliméternyi kúszásában
tekergésében ott az új, a következő, a várakozó lét minden
sejtelme, talánya…(az ismeretlen vagy épp az ismert felé)
Bravó és ölelés
leslie
leslie, kedves barátom, tudod, te belémlátsz, és ezt, valamint a hozzászólásodat is szívből köszönöm!
Ölellek:
Hanga.
Tömö,rövid és frappáns!Grt.Z
Szia Z.!
Köszönöm 🙂
Hanga
Remek kép 🙂
Köszönöm kedves Neti 🙂
Hanga
Ez valami gyönyörű kép! Hogy honnan tudsz te ilyeneket elővarázsolni? 🙂
Üdv, Poppy
🙂 Kedves Poppy, köszönöm és őszintén megmondom Neked, hogy nem tudom, egyszer csak pattan valami a fejemben és muszáj leírnom. Köszönöm!
Üdv!
Hanga
Remek-szép sorok!
Gratula:)
Colhicum, nagyon kedves vagy, köszönöm 🙂
Hanga