Tágulj szívembe
égi ritmus,
remegj lélegzés
ütemére,
kitörni ősanya
ölelésből visszafog
doboknak kábító
zenéje és a
táncot
ezerszer járnám
újra meg újra,
kábulnák természet
termékeny ölébe,
lennék szivárvány,
zizegő levél,
füstjel neked és
az üzenet lenne tiszta
akár indián tekintet
és érintetlen, mint
ősök titka.
Fáj most a hang,
valahol belül
mélyen, a test
járhatatlan
ösvényében éget,
ujjaim porladó
sziklák tövében
rajzolnak testednek
menedéket.
Indián dallamok. 2
By öregsam
2 hozzászólás
Dobolni kellene hozá!
Jó!
Áron
Nagyon tetszik! Gördülékeny, és jó, hogy az (is) adja a ritmust, hogy sorközepi szavak csengenek nagyon szépen össze.
Például:
“mélyen, a test
járhatatlan
ösvényében éget”
itt a mélyen meg az ösvényében. De több is van.
A lezárás pedig valami zseniális!
“ujjaim porladó
sziklák tövében
rajzolnak testednek
menedéket.”!!!
És a tartalma (jó szavakat használsz!) felidéz nekem egy hangulatot, amit Cooper meg Karl May indiántörténeteiből ismerek.
Üdv 🙂
Zsázsa