Ki vagy te?
Ki szelíden szólni jöttél
a jóság szavával
az ébredőkhöz.
Köréd bújtak
a föld férgei.
Lassú fertőzés
a mosolyuk mögött.
Én ott álltam. ahol a hívek,
hallottam, ahogy a szíved
még dobog értünk,
testeden suhogtak az ostorok,
szúrtak a dárdák.
És láttam a vakságunk
függönyein át,
szenvedéseink nagy városát.
3 hozzászólás
Mély fájdalom, ugyanakkor reménykedés. Ezt érzem ki csodálatos versedből. Jeruzsálem él és élni fog. Ez az Úr ígérete.
Üdv: Colhicum
Köszönöm kedves Colhicum.
A hit az egyik támasza az életünknek, és hiszem, hogy nemsebbé tesz bennünket.
Szeretettel. santiago
Szép, és képies!
A téma pedig örök. 🙂
Gratulálok!