Mint szótlanság, úgy hull rám a virradat,
miközben neszek szólalnak idelenn.
A messzeségben elmerült pillanat
homályán elvész csendjén a végtelen.
Még szinte álmodik sóhaján az ősz,
s bennem intelemmé válnak szótlanul
az árnyak. S a múlt szelekkel kergetőz,
mit feledések űznek gyanútlanul.
Percekké foszlik előttem az idő,
lassanként köd hull a megnémult tájra.
S elmúl egy év, toporog a jövendő,
miért egy világ most szorong már várva,
mit hoz a holnap meredélyein el,
lesz-e még intelmül több atyai jel!?
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nagyon szépen,de igazán reálisan írtad le,
színezted ki a jelent,amely tele fellegekkel
A kiútat torlaszolják a kicsinyes felfogások,
az értékek hiánya!
Mint a köd bebörít mindent a kilátástalanság
…ami még megmaradt és reményt igért,elszállt
a köddel nagy része
Térjünk észre,az üzenet!
Az ember saj´nos nem tanul a hibájából!
Söt annál jobban eltünik saját maga okozta
kilátástalanságaiban.
Nagyon sokat mondó írásodra gratulálok:saior
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastad versemet
s találtál benne némi értéket!
Hát bizony a jeleket észre kell venni
és okulva tanulni belőlük, nekünk
személy szerint, mert az életünk függ
tőle, hogy okulunk-e kellőképpen.
Kell hozzá Istentől való bölcsesség
különben az ember nem tud emberi
bölcselkedéssel kellőképpen különbséget
tenni a jelek között!
Ma napjainkban ezért is ilyen nyugodt a
világ, mert nem érzi a világ végének valós
veszélyét! Pedig nagyon nagy a baj!!!
Nincs párdon be telt az emberiség pohara
minden oly mértékben tönkre lett téve a
földön, amiért felelnünk kell, ha tetszik ha
nem! Ezt leíratta a Teremtő a Bibliába, hogy
tudja meg minden ember, hogy mire számíthat.
Az emberi milliárdokat ez nem igen érdekli, de
erről nem Isten és az Ő Tanúi tehetnek, mi
elmondjuk, ha hagyják….!
S okul az ki szeretne!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel! Üdv : Zoli