Mikor a barna délutánok
korcaiból kipillogó
alig álmok
szürke porondján,
felvonul a tábor,
az időben-térben is távol
Szerbiából,
nekem más a játék,
nem hupikék bálon
fénylik a báva köd.
Rabok útját járom,
férgek, tetvek, félig ölt
ember-lárvák álma közt.
Fáklyámon bűzölög
a fekete rozsda
mögöttem
Szodoma, Gomorra
tűzpallosát hozva
támolyog a
huszadik század,
kiszúrt szemeiből
mérgezett könny árad
tűzes koronája
lángoló palástja
letörölhetetlen gyalázat .
Radnóti Miklóshoz kiáltok,
rajta már nem fog átok,
föléje sarjadt a
huszonegyedik század,
húzva, vonva
a gyalázat
sunyi törmelékeit,
meglopva a hit,
szeretet és szerelem virágát,
gonoszsága áthág ,
törvényt, erkölcsöt, szabadságot,
csak a gyűlölet veszejtheti el a világot.
4 hozzászólás
Nagyon megfogott a vers – főleg azért, mert egyrészt történelmi témájú, másrészt pedig szokatlanul érzékelteted az eseményeket. Tetszett nagyon, ugyanakkor benne lebegnek a kétségek, a fájdalom is. Szóval, csak így tovább! Gratu!
Szia fefo!
Kirázott a hideg, amikor olvastam. Nem akármilyen képeket használtál!!!
“Rabok útját járom,
férgek, tetvek, félig ölt
ember-lárvák álma közt.” Nagyon-nagyon jó, szemléletes, borzalmával megindító…
Üdv: Gyömbér
Idézet: Radnóti Miklós: Hetedik Ecloga /5. versszak
“Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. ”
Ez az igazi költészet a 20. század valóságáról.
Köszönöm, hogy elolvastad.
szeretettel fefo
Kedves fefo!
Rátaláltam erre a versre, aminek nagyon örülök.Kiváltképp azért, mert Radnóti a kedvenc költőm.A versed nagyon megfogott!Köszönöm.
Szeretettel és tisztelettel:Selanne