Nincs senki ellened, ha az van veled,
Ki megbocsát a nem-irgalmazóknak.
Az égre régen felírták neked:
Ne harcolj! A bánat idő-őrölte mag.
Ha elhagytak is, majd mindenki visszatér,
És könnyel gyógyítják mély sebeidet,
A jövő mondja meg, egy-egy szó mennyit ér,
Csak ne harcolj, és erősítsd meg szived.
S ha minden percedet kínok kínjának érzel,
Van, aki a kegyelmet ingyen adja,
S fájdalmadat letörli könnyű kézzel.
Ne hagyj el, oh, irgalomnak Atyja!
5 hozzászólás
Szia Miléna!
Nagyon szépen írsz. Kivánom hogy akinek írtad is észrevegye ezt a sok szeretetet ami soraidbol árad és valóban megerősítse őt. Köszönöm hogy olvashattam ,ezeket a szomorú ,de nagyon szép gondolatokat.
Nagyon szép gondolatokkal – érzéssel – nyújtasz vigaszt a megszólítottnak.
Szép jellemre vall és szeretetre épül rövid versed.
Szeretettel: Kata
Nagyon szép üzenet! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm. 🙂
M.
Kedves Ágnes asszony! :)) Egészen balladai hangulatú a versed, csak formája nem az… Optimista felhangját lezárja a végén aki a kegyelmet ingyen adja… a vallásra, hitre utalsz talán. Igen, nagy dolog a hit, ha valaki elmerül benne…