mint kormos fáról
leszakadó cirádás levél.
Tükrömben lobog íriszembe fodrozott remény,
s mint tűzben sziszegő szemét, pipacslánggal ég.
Millió filmkocka visszavetülés.
Én vagyok mind,
sejtjeimbe kódolt újjászületés.
Összekoccannak a sorsok, mint buborékot
dajkáló pezsgőspoharak,
egyik évet a másikra húzzuk földsátrunk alatt…
5 hozzászólás
Ezek a rímek jól illenek!!!!!!!Versed ezért nagyon remek!!!!!!!!
csillagos ötös!
Szép, nagyon ez a versed is… a vége különösen tetszik…
Szeretettel: Mónika
Köszönöm!
Kedves Tímea!
Nagyon szép ez a versed is:)
Úgy gondolom rendszeres látogatód leszek, amikor időm engedi!
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves vagy Susanne!