Írj költő, írj !

Írj költő, írj,
írj akkor is
ha sebeidet
nem tüske
szúrta meg,
ha még úgy is
odavágnak
amikor a sebeidből nem a vér,
hanem láthatatlanul a búbánat árad
ha a meggondolatlanul kimondott szótól
megdermedsz, és ne feledd, írj akkor is
ha megkopott emléked szívedbe bekopog,
írj, ha a szó nem csak megérint, de beléd mar,
füledbe ott tolong, belezsong, megmondja mit akar:
nincs neki cipője,ruhája,mit eszel estére,
holnapra tedd félre, jó lesz majd ebédre,
mutasd meg fogsorod,seholsincs otthonod,
menj ki az utcára a téma ott hever
nincs dolga semmi sem,sétál ott sok haver,
írj költő csomagolj szavakat,
vidámítsd fel a rászorultakat !
Ha már nem tudsz ajándékba adni egyebet,
kezed, lábad, gyomrod, a csontod is, az egész tested
finom apró rezzenésekkel megremeg és
még mindig nem vesztetted el a józan eszedet,
akkor is írj, írj költő ! Vár rád a természet !
Az örök körforgás nem csaló, nem csal meg.
Figyeld hogyan hűti le benned a tüzeket,
talány még számodra, ezt az egyensúlyt
ki alkotta meg, látszólag így látod,
pengesd lantodat, szóljon a gitár is,
sírjon a hegedű a gond az globális
csak nem éppen szokványos.
Figyelnekösszementországok
emeld fel mind a két kezed
nem vagy te eszement.
Honunk történelmében
történtek jó dolgok
merítsünk belőle,
elnézést versem
fába burkoltam,
nem bőrbe.