Elégnek fönn és lenn a csillagok,
hamukba fúlnak messzi fényeken
a válaszok; mit mondjak, megvagyok,
önmagamba zárva sajgó lényegem.
Még föl, fölsírok: szerelmem, hazám,
erkölcs, emberség… görcsbe rótt szavak
egymásnak háttal, egymás oldalán
sárban és mocsokban. Én feloldalak,
vesztettél, buktunk. Kihűlt mágia,
szélfútt varázsok pernyeszála hull,
nem kell a tűznek táncot járnia,
álmokat lobogni olthatatlanul,
nem kell hadrendbe állnod, New Roman*,
hogy lelkesítsük egymást, nincs hova,
csorbult penge vagy fékes nyelvemen,
elfelejtett kód vagy, szörnyű iskola…
Sötét van, félek. Nem lesz hajnal itt,
bolyongok csak, szótlan magány vezet,
s még visszhangozza bennem álmait
egy félárva hang, egy vétlen ékezet.
*New Roman ejtsd: nyú romen
16 hozzászólás
Kedves aléb!
Fájdalmasan szép és igaz! Bár ne lenne igazad, és legyen még hajnal itt!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm szépen, hogy olvastad, örömmel láttalak.
aLéb
Így leírva, még jobban tud fájni…
Gyönyörűséges vers, aLéb.
Ida
Ida, így van, szomorú ez… örülök, hogy tetszett a vers.
aLéb
Drága aLéb!
Ismét egy szívbemarkoló gondolat-sor… Elértek hozzám szavaid!
Az ÉLET, tényleg egy szörnyű iskola.
Szeretetben gazdag Ünnepet!
Ölellek: Tünde
Tünde, köszönöm szépen, örülök, hogy megtalált a vers.
Szép Ünnepet neked is!
aLéb
Kedves aLéb!
Soraid után kívánom, hogy békés ünnepnapok köszöntsenek RÁD, remélem, hogy ez az írt-alak nem fog megelevenedni.
🙂
ÁLDOTT FÉNYNAPOT!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, mit mondhatnék: úgy legyen!
Áldott, békés Ünnepet neked is!.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Több síkon zajló versed üzenetéből egykor már átjött nekem a „világvége-hangulat”, mint ahogy a szerkezetéből is láttam ennek felvezetését, kibontakoztatását, de levezető (nem befejező) zárását is. Most is elmondhatom, hogy az idő teltével másként hatnak rám soraid. A feszítést erőteljesebbnek érzem, mint ahogy a zaklatottságot is. Mélyen élem a szinteket, mélyebben, mint először.
A „vétlen ékezet” régóta piszkál. Ma jöttem rá, hogy talán a címben rejlik a megoldás (I-Í). Ezt nem tudtam megfejteni, még csak így. 🙂
Azt gondolom, hogy ez a vers rendkívül hatásos, mert fikarcnyit se változtattál rajta, mégis újabb érzéseket, megéléseket generál. Úgy közvetítetted, mint ahogy a többit is: vissza kell térni hozzá. Ezért is tartom időtállónak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, Kankalin, örülök, hogy még mindig tetszett, hogy most is meg tudott szólítani.
Igen, a címben a megoldás, de bármely ékezet vétlen, még ha alapvetően is képes módosítani jelentéseken. Örömmel olvastam a hozzászólásod, köszönöm, hogy jöttél!
aLéb
Mondhatom, kedves aLéb, fájdalmasan érdekes a versed. Valóban sokatmondó, mert mindjárt olvasva legalább kettőt is jelenthet: egyik azt: kiirtalak, másik: leírtalak, vagy egyszerűen az, hogy írtalak.
Megdöbbentő mély és szomorú – de talán remélni lehet, hogy az egész csak álom, nem valóság…
Ezt én nem tudhatom. Mély együttérzéssel olvastam: Kata
Kedves Kata, köszönöm, hogy olvastad. Igen, jól érzed a keserűségét a versnek, és a címbeli áthallásokat is. Természetesen ez csak egy vers, nem napló, de köszönöm az aggódásodat.
aLéb
Kedves aLéb! Komoly, szép alkotás szomorúság ellenére. Csillagos ötös.
Kedves Éva, köszönöm, hogy itt jártál. Örülök, hogy tetszett.
aLéb
Kedves aLéb!
Bármilyen szomorú is e vers, szívből örülök, hogy rátaláltam.
Üdvözlettel: Laca
Laca, örülök, hogy rátaláltál, köszönöm, hogy olvastad.
aLéb