Gyönyörködtél valaha a lemenő Napban,
érezted, hogy a gyönyör mögött valami szörnyű lappang
anélkül, hogy tudnád mi az?
Láttál-e fát mely elszáradt,
melynek ezer élete van mégis belefáradt?
Utáltad-e valaha a tavaszt, ki mindennek új életet ad,
egyedül téged hagy meg aggastyánnak?
Érezted-e, hogy egy nappal több van mögötted,
hogy egy nappal kevesebb maradt előtted,
amikor a fejed a párnára fekteted
és rájössz, hogy semmit sem csináltál aznap?
Néztél már tükörbe úgy, hogy tudtad
holnap talán több lesz egy újabb ránccal
mert ma is több van egyel mint tegnap?
Ismered az évek vonulását,
érzed-e a mulandóság ráncát?
Akkor biztosan szomorú vagy…
4 hozzászólás
Kedves Inanis!
Megható, szomorú és elgondolkodtató gondolatokat foglaltál versbe az idő, az évek múlásáról.
Gratulálok szépen megírt soraidhoz!
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm.
Üdv, inanis.
Kedves Inanis!
De jó, hogy ráleltem versedre. Igen, ismerem az évek múlását, nagyon is. Néha én is szeretnék ezer életű lenni:) Annyi mindent tudnék csinálni annyi idő alatt. Nagyon tetszik, úgy, ahogy van. A gondolatok, s a szavak mögött megbújó érzések.
Gratulálok
Szeretettel Rita
Örvendek én is, hogy rátaláltál írásomra.
Köszönöm kedves szavaidat,
Üdvözlettel,
inanis.