Hol vagy, te ismeretlen lány,
aki miatt fagyott ujjam?
Hol mosolyodból a talány,
hol hangod, hogy újra halljam.
Hol van ujjaid ág boga?
Izzadt tenyeremben őrzöm.
Fogaidnak fehér sora,
és kerek melled a börtön.
Hol van merész miniszoknyád,
– combod tovább látta szemem –
képzeletem tüzes álmát
én azóta sem feledem.
Hol vagy, te ismeretlen lány?
Fogd meg a kezem még egyszer!
Ha megtalál majd a magány,
tudom hogy bennem öregszel.
2 hozzászólás
“Ha megtalál majd a magány,
tudom hogy bennem öregszel.”
Igen, már ő sem olyan, mint az emlékezetben.
Szeretettel: Rita 🙂
A képzeletünkben élő lényt keressük talán mindenkiben a valóságban is. Szerencsés, aki legalább hozzá hasonlót talál.
Szeretettel: Kati