Az almaevést biztos tőled tanultam:
a függőleges vonalban felfelé harapást.
A többit nem tudom.
De lehet én azért eszem nyugdíjas tempóban
mert utálom, hogy te meg se rágod.
A ropogós csendben idegenszerű és szép vagy.
Egyszer megszólítanálak,
csak ürügy kéne, amivel ismerkedhetek.
De férfias erőlködésem hiába
s ha te kezdeményeznél
én nyikkani se mernék.
Ha mégse tetszenék, csak kiadtam magam.
4 hozzászólás
Szia! Nagyon érdekes vers. Először azt hittem, milyen egyszerű és jó, de most azt gondolom, talán nem is annyira egyszerű. Többedik (van ilyen szó?:)) olvasásra legalábbis már annyira megbonyolítottam magamban, hogy csuda. 🙂 Olyan, mintha nem egy ellenkező neművel akarnál ismerkedni, sokkal inkább egy ismeretlen-ismerőssel. Egy "tékozló apa" vagy vmi ilyesmi képe rémlett fel előttem.
Mindenesetre csípem ezt a stílust, tetszik a vers, ha nem is úgy van, ahogy képzelem.
Üdv,
Poppy
Igen Poppy, jól látod. Nagyon örülök, hogy kiérezted a műből, hogy azonos nemű. Ez a vers anyámnak szól.
Ez viszont tetszik.
Szépen, egyéni módon írtad le az érzéseidet.
Tamás
Én nem jöttem volna rá hogy anyukádnak szól, pedig még ismerem is …
De így hogy tudom, nagyon tetszik és… nagyon a magaménak érzem.
Kísértetiesen hasonlít az én és anyám kapcsolatára, de valahogy mégis teljesen más…
Köszi
Szabcsi