Ismerős-e?

Belehalok, tudják, mekkora butaság
nevetni más kínján, megállni nevetve sírján.

Eztán jön ám a Kánaán sírásók számláján!

Nem bánnám, ha fogna párnám,
nem kelnék fel ily érzéssel, árván.

Mit kezdjek én ilyenekkel,
mondd, hova rejtsem el?

Tudod-e, mit jelent remegve belépni, fellépni:
mi lesz ma rá kimérve, ki mit szór fejére?

Mikor minden kifordított szó belőle él még,
mondd csak, barátom, felhőtlen érzés?

Élteti a bamba birkanyájat, mely ezzel kapott szárnyat.
Szórnak hamis mocskokat, követik a kosokat. Mosolyogjak?

Soha fel nem fogja, saját bárgyúságának gonosz foglya!

Hiába, nem kell nyúlni fojtogatón izzó parázsba,
gondolnunk kell arra, sok a parázna garázda!

Az előítélet-mentes gondolkodás nem okoskodás.
Ismerősöd? Dúl valami mindig az emberek között.

Ki tudja ─ talán még te sem ─, melyik a hídja?
Szájhagyomány útján ítélkeznek kurtán-furcsán!

Ne ítéljük meg egymást szédítő jogaik szerint!
Csalfa az, kit rangja megrészegít, hatalmába kerít!

Embertársaim, épp ideje, hogy végre felébredjetek,
ekképp alkotott torzképnek vakon ne higgyetek!

Vajh mi a valóságalapja így kialakult torzóknak?
Fontos az önismeret, mely némi rendet teremthet!