megkapod talán,
nem lehetsz te boldog,
soha igazán.
Hiányzik belőled
minden szeretet,
gonosz a te lelked,
nem segíthetek.
Elsárgult a képed,
megkopott a máz,
ne keress engemet,
mert már nem találsz.
Kinek lelke szegény,
szíve sem gazdagabb,
a nagyképűségtől
nem lesz igazabb.
Hajladozó fűzfák,
bús, csüngő levelek,
könnyemet hullatom,
Isten veletek.
5 hozzászólás
Röviden ennyi: Szép vers. Nekem tetszik.
Röviden ennyi:
Szép vers! Imádom az ilyen letargikus verseket!
MIntha az enyém lenne… :))
Nekem is tetszik. Gratulálok: Colhicum
Nekem is tetszett!
Szerettel: marica
Köszönöm látogatásotokat.:-)